[MaFLa] felhívás

[Szabó Gábor]

Kedves Miki, Laci, Balázs, Zalán,

most kaptam a mailt, és örömmel továbbítom is: elfogadták a cikkünket a 
Filozófiai Szemlébe. Azt kérik, hogy legkésőbb vasárnap estig a 
bírálatokat figyelembe véve juttassuk vissza a javított változatot a 
szerkesztőknek. Ide másolom a két bírálatot, és azt szeretném kérni, 
hogy legkésőbb holnap (péntek) estig a megfelelő pontokhoz beleírva 
küldjétek vissza az észrevételeiteket, én szombaton bedolgozom ezeket a 
cikkbe, amit aztán még vasárnap mindenki megnézhet. (Jó lenne, ha 
hozzászólnátok, mivel nem minden kérdést értek.) Üdv,

Gábor

1. referensi vélemény:

A tanulmány megjelenését támogatom.

3.o. klasszikus valószínűségi mértéktér: ennél kicsit többet kell 
mondani róla. Véges esetben ugyebár úgy működik, hogy vannak bizonyos 
elemi események (E), melyek egyenlő valószínűségűek, és X E 
hatványhalmaza – hogyan lehet ezt végtelenre kiterjeszteni? Mindenképpen 
fontosabb fogalom, mint hogy definíció helyett egy példával lehessen 
bevezetni. Kérdés, hogy a kvantumvalószínűségi mértéktér, amiről később 
ír a dolgozat egyszerűen általános Kolmogorov-féle valószínűségi mezőt 
jelent-e, vagy mást.

5f5 kiterjesztés helyett kiterjesztései

5f6-8 Az itt említett tétel megfogalmazásában kvantorcsere (legalábbis 
pontatlanság) történt. A tétel csak annyit mond, hogy minden klasszikus 
valószínűségi mértéktérhez és benne fennálló (1 darab) korrelációhoz van 
olyan kiterjesztett mértéktér, hogy (stb.). A továbbiakban ezt 
általánosítja 2 (azaz véges sok) korrelációra, de olyanról nincs is szó, 
mint amit a pontatlan megfogalmazás sugallhat, hogy minden klasszikus 
mértéktérnek van olyan kiterjesztése, amelyben az eredeti mértéktér 
összes korrelációjához van közös ok.

10a12 szublumináris helyett fénysebesség alatti

11f16 triggerelhetnénk helyett kiválthatnánk




2. referensi vélemény:

A cikkben a szerzők tömören és világosan összefoglalják a témában elért 
eredményeiket.
Ez egy gondosan megírt, világos és jól érthető összefoglaló cikk, tele 
érdekes eredményekkel.
A cikk megjelenését teljes mértékben támogatom!

A továbbiakban felsorolok 1 fontos és pár apróbb javítási javaslatot:

- Sajnos a (7.old) "A közös okrendszer" rész 1 bekezdés végén lévő 
megjegyzés állítása nem igaz. Ezt mindenképp ki kellene javítani, 
esetleg kihagyni. A megjegyzés állítása nem igaz, ugyanis (1)-(2) sőt 
(3) mellett is lehet az A és B független, hisz C=A választás esetén 
tetszőleges A és B – így a függetlenek is – teljesítik (1)–(3)-at. 
Sajnos nem elég ezt a trivi esetet kizárni, mert a következő 
összetettebb példa is cáfolja a megjegyzésben tett állítást: Legyen a 
[0,8]-intervallum az 1/8 Lebesgue mérték a hozzá tartozó valószínűségi 
mértéktérrel, legyen A=[1,5], B=[3,5] és C=[0,2]U[3,4]U[6,7] ekkor A és 
B független pedig (1)–(2) teljesül...

- 3 old. közepén: "A p mérték pedig az a hozzárendelés, amely..." Ha ezt 
a mondatot szó szerint értjük, akkor p nem mérték, sőt az értelmezési 
tartománya is csak az {i} atomok. Persze világos, hogy a megadott 
leképezés mértékké való kiterjesztését kell érteni p alatt, de ezt 
érdemes lenne így is írni. Egy lehetséges (könnyen kivitelezhető) 
megoldás, hogy "A p pedig az a mérték, amely..."

- 5 old. 3 lábjegyzet: nem szigma-algebra-beágyazás kellene 
Boole-algebra beágyazás helyett? Ha nem akkor jó lenne indokolni, hogy 
miért nem a természetes beágyazás fogalom szerepel itt.

- 7 old. -2 bek: Hasznos lenne egy hivatkozás, ahol utána lehet nézni 
egy ilyen példának.

- 9 old. "Nem-klasszikus mértékek" rész utolsó bekezdés: Érdemes lenne 
határozottan jelezni, ha itt valóban visszalépés van a közös 
okrendszerről közös okra, ha viszont nincs, akkor jobb lenne úgy átírni 
a bekezdést, hogy ezt ne sugallja. (pl. mert a gyengébb lokalizáció 
sokkal természetesebb fogalom közös okrendszer esetén.)

- 9 old. "Nem-klasszikus mértékek" rész utolsó bekezdés: Ha jól értem 
itt esemény alatt nem pontszerű eseményt kell érteni, ha igen ezt 
érdemes lenne jelezni a félreértések elkerülése végett, főleg 
mertrelativitáselméletben az események általában pontszerűek. Ha viszont 
az A, B valószínűségi eseményekhez pontszerű téridő események tartoznak, 
akkor nem világos, hogy miben több az erősebb lokalizáció a rendesnél.

- 9 old. "Nem-klasszikus mértékek" rész utolsó bekezdés -2 mondat: Mivel 
ez is egy érdekes példa, jó lenne egy hivatkozás ide is. Az első 
javítási javaslat kivételével az összeset a szerzők belátására bízom, 
akár maradhatnak úgy is, ahogy most vannak.