[MaFLa] Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézet

Fri Dec 24 10:51:15 CET 2010

Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézet

Boros János igazgató

1119 Budapest, Etele út 59-61.

Budapest, 2010. december 24.

Nyilatkozat

Válasz a Magyar Filozófiai Társaság nyilatkozatára (2010. december)

A Magyar Filozófiai Társaság (MFT) vezetősége nyilatkozatban aggodalmának adott hangot az „MTA Filozófiai Kutatóintézetének történései” miatt (2010. december, aláírók: Bacsó Béla és Laczkó Sándor). Szerintük azok „jogos felháborodást váltottak ki”. Vajon a törvények betartásán, a szakma morálján és az igazságosság elvének figyelembevételén alapuló minősítések okozták a jogos felháborodást, avagy az, hogy évtizedek munkájának eredményeként kialakulhatott egy tarthatatlan helyzet. Ez utóbbi miatt a jogos felháborodás érthető lenne.

A munka megbénulása helyett folyamatos kutatás, nemzetközi programok

Az MFT vezetői szerint a „nagyhírű intézményben egy teljes évre” megbénult a munka, munka álarca alatt minősítés folyt, „botrányt botrány követett”. A nyilatkozat írói is elismerik, hogy az Intézet munkáját javítani kellene. Hogy vélik javíthatónak egy intézet állapotát, ha először nem történik meg az állapot felmérése, azaz a minősítés? Szerintük a minősítés megbénítja a dolgozókat, ám sajátos módon, egyetlen olyan munkatárs munkáját sem bénította meg, akik eddig is a követelményrendszernek eleget téve dolgoztak, illetve mint közülük többen, a hivatalos elvárásokat jelentősen túlteljesítették. Ők kiváló vagy megfelelő minősítést kaptak, és továbbra is eredményeket produkálva dolgoznak, a bénultság legkisebb jele nélkül. Az Intézet kutatóinak egyharmada nemzetközi mércével mérve is jelentős tudományos munkát folytat. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, az Intézetben több munkatárs az elmúlt évtizedek alatt olyan teljesítményt produkált, mintha a bénultság állapotában lett volna. Ezek a munkatársak most, a minősítés hatására felismerték, hogy ez a korábbi állapotuk a mostani minősítés rovására írható. Ezt sietve közzé is tették sajtóban, szakmai fórumokon.

Nem hihető, hogy a munka megbénulásaként lenne minősíthető az, hogy az Intézetben az egyetemi szemeszterek időbeosztásával harmonizálva, minden héten kutatószemináriumok szerveződnek, továbbá, hogy az év során több nemzetközi program is lebonyolódott. Természetesen, ha az Intézet legtöbb munkatársa évtizedek óta nemzetközi relációban dolgozott volna, annak szerves folyományaként szervezhettek volna még több nemzetközi programot is. Egyébként is, nemzetközi programok előkészítése általában legalább egy évet vesz igénybe. Nyíri Kristóf akadémikus igazgatói korszaka (1995-2005) óta az Intézet alig kapcsolódott be a nemzetközi tudományosságba. Megjegyzendő, nem az igazgató feladata a napi feladatok meghatározása. A kutatók munkájukat önállóan végzik, az érvényes követelményrendszer szerint minden munkatárssal szemben elvárás az önálló tudományszervezői aktivitás és a hatékony nemzetközi kapcsolatok kiépítése. Ha valaki úgy véli, hogy ez hiányzik az Intézetben, akkor ezt az Intézet tagjaitól kell hiányolnia és nem csak most, de már évtizedek óta meg kellett volna fogalmaznia kifogásait. Az sem feltétlenül a munka megbénulásának jele, hogy az egyik munkatárs a Cambridge-i Egyetemen szerzett PhD fokozatot, többek közt G. E. Moore, B. Russell, és L. Wittgenstein intézetében, a világ egyik legrangosabb egyetemének, egyik legrangosabb filozófiai intézete keretében. Az sem bénultság vagy a kutatási projekt hiányának a jele, hogy 2011 és 2012 tavaszára egy-egy nagy nemzetközi konferencia szerveződik, melyre négy kontinensről (Európa, Amerika, Ázsia, Ausztrália) érkeznek előadók.

Súlyos ártalom a filozófiai szakma tekintélyének?

Vajon mi árt súlyosan a szakma tekintélyének? Nem inkább az, hogy egyes főmunkatárs vagy tudományos tanácsadó besorolású kutatóknak nincs nemzetközi publikációjuk? Vagy talán nem inkább az, hogy egyes munkatársakat a feltételek teljesítése nélkül korábban magasabb fokozatba (munkatárs, főmunkatárs) soroltak? A követelmények komolyan vételét „megfélemlítési folyamat”-nak nevezni és ebből botrányt kelteni – ez a botrány. A törvény lenne botrányos? A filozófia tekintélyének a nagy nyilvánosság előtt folyó megalapozatlan vádaskodás árt, amit sajnálatos módon az MFT nyilatkozat is továbbvisz.

Az Intézet munkamoráljának és szakmai színvonalának javítása

Az MFT vezetői az Intézet pályázatképességét hiányolják, és ezt összekapcsolják a vezető alkalmasságának megkérdőjelezésével. Ezzel szemben az Intézet pályázatképes. Az elmúlt időszak évenkénti tízmilliós nagyságrendű intézeti költségvetési negatívumával szemben a 2010. évet hozzávetőleg tízmillió forint többlettel zárja az Intézet, többek közt pályázati részvétel révén. Miféle tudomással rendelkeznek a nyilatkozat aláírói arról, hogy az Intézet vezetése nem látja el feladatát (így fogalmaznak: „Tudomásunk szerint … feladatát a vezetés nem látja el”)? Nevezzék meg „tudomásuk” forrásait! A következő két évre két nagy nemzetközi konferencia előkészítése folyik, hasonlóan ahhoz, ahogy ez az elmúlt tizenöt évben történt, a több, mint húsz nemzetközi konferencia szervezésével, amikor is Magyarországon járt Jacques Derrida (kétszer), Richard Rorty (háromszor), továbbá Robert Brandom (Pittsburgh), Jean-Pierre Cometti (Aix-en-Provence), Paul Horwich (New York), John McDowell (Pittsburgh), Jean-Luc Nancy (Strasbourg), Hilary Putnam (Harvard), Stephen Schiffer (New York), Wilhelm Vossenkuhl (München), Michael Williams (Baltimore), hogy csak néhányat említsünk az itt jártak közül. Az együttműködés folytatódik az Intézet keretében. Milyen nemzetközi előkészítést hiányolnak az aláírók? Továbbá mi fenyegeti az Akadémia vezetésének tekintélyét? Az, ha a hamis vádaskodásnak és a hecckapmánynak felül, avagy ha valódi teljesítményeket vár el? A botránysorozatot az Akadémia vezetése nem tudja lezárni, mert ez nem tőle indul. Azok tudják leállítani, akik elindították és folyamatosan mind a mai napig gerjesztik, a sajtóban és az egyéb közegekben megjelentetett téves vagy hamis információkkal, mint amilyeneket például éppen a Magyar Filozófiai Társaság nyilatkozata is közvetít.

Ha az MFT „szeretne hozzájárulni a szakma védelméhez és integritásának megőrzéséhez”, akkor a tényleges minőséget kellene szem előtt tartani. A nyilatkozók túlkapásokról, torzulásokról, botrányokról beszélnek: valóban, hosszú évtizedes túlkapások, torzulások, botrányok vezettek a jelenlegi állapotok kialakulásához, és nem az a túlkapás, ha teljesítményt várunk el és a nemzetközi trendeknek megfelelő kutatásokat iniciálunk.

A nyilatkozat aláíróinak állításaival szemben egészen más botrányok vannak itt.

Botrányos az, hogy

 – az MFT vezetősége botrányról beszél akkor, amikor botrányos állapotok megszüntetésére történnek erőfeszítések;

– az MFT elnöksége tovább szítja a feszültségeket, ahelyett, hogy a tényeket (tényleges tudományos programok, publikációk, teljesítmények) figyelembe venné;

– a 2010. január 4. napján tartott intézeti értekezleten a jelenlevők értesítése nélkül titkos és illegális hangfelvétel készült, a hangfelvétel az egyik napilap birtokában van;

– a hangfelvételt birtokló napilap még csak nem is válaszol a levélre, hogy szolgáltassa vissza az Intézetnek a törvénytelenül készült hangfelvételt;

– a sajtó egy részének képviselői azt képzelik, hogy maguk rendelkeznek azokkal a kritériumokkal, melyekkel megállapíthatják és ismételgethetik, hogy ki alkalmazható a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteiben;

– az Intézetben évtizedek óta számos egyetemi doktori fokozat nélküli munkatárs dolgozott, közülük többen még a doktori iskolába történő belépés feltételeit sem teljesítik, miközben ahelyett, hogy felmondtak volna nekik, egyesek magasabb besorolást kaptak;

– az új igazgató kinevezése első hónapjaiban fenyegető leveleket kapott a szakma több ismert és kevésbé ismert képviselőjétől, sőt intézeti munkatárstól;

– sajátos félelem uralkodik: a hecckampánnyal sokan nem értenek egyet, a filozófiai szakmán belül és kívül, ezt azonban nem merik nyilvánosan kimondani;

– egymástól független elbeszélések szerint olyan kijelentések hangozhattak el már az új igazgató kinevezése előtt, majd közvetlenül utána az Intézetben, mint „minden eszközt be kell vetni az új igazgató ellen”, „kicsinálom az új igazgatót”, „maffia módszerektől sem riadhatunk vissza”;

– az igazgató minden kijelentését, javítási törekvését megtorpedózzák, szavait kiforgatják, csúsztatásokkal felismerhetetlenségig eltorzítva nyilvánosságra hozzák, a törvényességet törvénytelenségnek és önkénynek nevezik, majd közbeszéd tárgyává téve ferdítéseiket, azokra mint megcáfolhatatlan tényeket közvetítő állításokra hivatkoznak.

A hazai filozófiai szakmának jót tenne, ha az itt felsorolt botrányoktól, túlkapásoktól, torzulásoktól határolná el magát, és nem folytatná tovább a hecckampányt.

Boros János
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://listbox.elte.hu/mailman/private/mafla/attachments/20101224/0ed2c647/attachment.html>
-------------- next part --------------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: Válasz-MFT-nyilatkozatra-2010-dec.doc
Type: application/msword
Size: 43520 bytes
Desc: not available
URL: <https://listbox.elte.hu/mailman/private/mafla/attachments/20101224/0ed2c647/attachment.doc>
-------------- next part --------------
_______________________________________________
MaFLa - Hungarian philosophers' mailing list
Archives & Help: http://phil.elte.hu/mafla