[MaFLa] egy nekrológhoz

[Tamás Miklós]

Kedves Balázs, 
 
megküldted a Pázmány Egyetem honlapjára írt nekrológod szövegét. Két hangsúlyos állítását végtelenül igaztalannak tartom Tengelyi Lászlóval szemben. Tekintettel arra, hogy írásod nagy nyilvánosságnak szántad, csak nyilvánosan lehet és úgy érzem, kell reagálni rá - még ha szokatlan és ízlésem ellen való dolog is nekrológról írni.
 
Íme a szöveg:
https://btk.ppke.hu/karunkrol/intezetek-tanszekek/kereszteny-filozofiai-intezet/filozofia-tanszek/hirek/bun-es-sorsesemeny
 
Az első bántóan hamis állítás: 
 
"Kiválóságára már korán felfigyelt az európai filozófusok egy csoportja, akik végül segítettek neki abban, hogy a 2000-es évek elején állást kaphasson a wuppertali Bergische Universitäten." 
 
Nem, nem "végül segítettek neki abban, hogy állás kapjon", hanem Klaus Held, a tanszék vezető professzorra eleve a saját helyére, utódjául hívta meg. S ebben versengett vele még két másik nagy nevű professzor is. Bemutatkozó előadása olyan színvonalú volt, hogy máig a szakma jelentős eseményeként emlegetik. 60. születésnapját az egyetem hivatalosan,  konferenciával ünnepelte, ahol Held professzor élete legjobb döntésének és a fenomenológiai kutatások jövőjét meghatározó lépésnek nevezte Tengelyi László egykori meghívását. Nemsokára a nagy tekintélyű német fenomenológiai társaság elnökének választották. Álláshoz sohasem kellett hozzásegíteni, válogathatott remek amerikai és európai meghívások között. (Másokat viszont sokszor segítetett álláshoz.)
 
A második abszurd állítás, valójában rágalom:
 
"Tengelyi eredeti mátrixa mégis a pártállami filozófiaoktatás volt."
 
Ha volt oktató, akinek gondolkodása semmilyen módon és korban nem illett semmilyen pártállami keretbe, akkor az a kezdettől autonóm gondolkodó Tengelyi László volt. Aki valaha járt óráin, tudja, hogy azok a szellemi szabadság élményét jelentették. Egykori filozófiai lakásszemináriumunkon éppen az akkori egyetemi oktatás nagy hatású alternatívájának volt kulcsszereplője. Minden tekintélyuralmi struktúra szenvedélyes ellenfeleként már a 80-as években részt vett az akkori cenzúrázatlan társadalomkritikai folyóirat, a Medvetánc szerkesztésében, később pedig a magyar filozófusokat ért gyalázatos támadások visszautasításában. Munkásságának nagy témái közé kezdettől éppen a szabadság, az autonómia és a személyes moralitás tartoztak. Első könyve a pártállami időkben nem állami kiadónál megjelent "Autonómia és világrend" volt. Bár fontos volt számára a fiatal Lukács György és Martin Heidegger filozófiája, de emberileg és szakmailag mindig megbocsáthatatlannak tartotta, hogy zsarnoki rezsimek, ideológiák támogatóivá szegődtek. Hiszen az ilyesmi valóban nehezen megbocsátható.
 
Minden jót kívánva
 
Miklós Tamás
 
 
 
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://listbox.elte.hu/mailman/private/mafla/attachments/20140723/492a8c0b/attachment.html>