[MaFLa] Filozófiai Kollégium - Szeminárium

[Takacs Adam]

Kedves kollégák!


A Filozófiai Kollégium "Élet és anyag. Variációk a materializmusra" című következő szemináriumán Marosán Bence lesz a vendégünk. Előadásának címe:


Az élő anyag Husserlnél


Időpont: 2017. április 11., 18h

Helyszín: ELTE BTK, Főépület, II. 251.


Az előadás absztraktja:


Meggyőződésem szerint Husserlnek az élet fogalmával kapcsolatos vizsgálódásai a kortárs filozófia, és speciálisan elmefilozófia számára is kulcsfontosságú kérdés lényegével kapcsolódik össze: nevezetesen, miként találhatunk átmenetet az első és a harmadik személyű leírások között. A materiális természet konstitúciója Husserlnél megfogalmazható egy harmadik személyű leírásként. A puszta térbeli, fizikai anyagra magasabb minőségekként, rétegekként rakódnak rá az elevenség, az animalitás, majd a szellemi lét megnyilvánulási módjai, tulajdonságai. A kérdés az, hogy egy tisztán külső leírás felől nézve ezek hogyan jelennek meg Husserl fenomenológiájában. Az előadás során három témát, három nagyobb korszakot tekintünk át. Az első az Eszmék második könyvére összpontosít. Itt két utat fogunk bejárni, a könyvben ismertetett kétféle beállítódásnak (naturalista és perszonalista) megfelelően. Az egyik a puszta materialitástól próbál meg felemelkedni a szellem régiójához, ez volna a regionális ontológia útja. Van azonban egy másik út: ez a belülről kifelé haladó ösvény, mely a konstituáló transzcendentális szubjektum felől halad a külső realitás konstitúciója felé. A naturalista beállítódás alárendelődik a személyekre orientálódó perszonalista beállítódásnak, a transzcendentális szubjektum pedig az elsődleges konstituáló forrásnak bizonyul. A második téma röviden szellemtudományok és természettudományok viszonyának husserli elméletére vonatkozik, valamint arra, hogy Husserl miképpen kapcsolódott be a szellemtudományok módszertanáról folytatott korabeli vitákba az 1919-ben, illetve 1927-ben tartott Természet és szellem c. kurzusaiban A harmadik végül Husserlnek a genetikus fenomenológia kontextusában újragondolt élet- és természetfogalmával foglalkozna; amelyben lényegi szerepet kap a transzcendentális ösztön fogalmának, és az ezzel kapcsolatos, szintén újragondolt teleológia-elméletnek a húszas évek elejétől kezdve kidolgozott fenomenológiai felfogása. Husserl, véleményem szerint, az ösztön fogalmát használja fel arra, hogy a lét különböző régióit, természetet és szellemet, a szubjektivitás passzív és aktív rétegeit, összekösse. Bármennyire is paradoxonul hangzik a kifejezés, és maga Husserl bármennyire is tiltakozna a megnevezés ellen, meglátásom szerint egyfajta transzcendentális naturalizmus körvonalai sejlenek fel a szerző kései kutatási kézirataiban. Ennek megmutatásához mindenekelőtt a C- és E-kéziratok bizonyos részleteit vizsgálnám meg.


Üdvözlettel:

Takács Ádám