[MaFLa] Konferencia felhívás

[laczkos at bibl.u-szeged.hu]

Konferencia felhívás


Az MTA-PTE "Kritikai Tanulmányok" kutatócsoportja és az Eötvös Loránd  
Tudományegyetem konferenciát hirdet Budapesten 2018. június 22-ére  
(péntek) "A kritika fogalma a XVII. és XVIII. században" címmel az  
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán: 1088  
Budapest, Mú-zeum krt. 4. "I" épület, Bence György terem.

Szeretettel várunk minden jelentkezőt, aki e témában a konferencián  
előadni kíván. A 20 perces előadásokra maximum egy oldalas  
szinopszissal lehet je-lentkezni, melyet a következő e-mail címre  
várunk: kritikafogal-ma at gmail.com

A jelentkezés határideje: 2018. május 31.

A konferencia anyagából jövőre válogatás-kötetet jelentetünk meg. / A  
konfe-rencia idejére a szervezők biztosítanak egy külön termet  
gyermekmegőrzés céljából.

Üdvözlettel,
Weiss János
(a kutatócsoport vezetője)

Boros Bianka, Blandl Borbála , Czétány György, Grósz Eszter, Kővári Sarolta
(a kutatócsoport munkatársai)


A kritika fogalma a XVII. és XVIII. században
(ELTE, BTK, Bence György terem, 2018. június 22. )


Az elmúlt egy-két évtizedben a nemzetközi filozófiai életben  
(elsősorban Né-metországban és Amerikában) egy új filozófiai  
diszciplína látszik körvonala-zódni, amelyet critical studies-nak,  
critical theory-nak vagy kritische Theorie-nak is neveznek. E  
diszciplína a „kritika” lehető legtágabb meghatározására  
és különböző megjelenési formáinak leírására törekszik. – A  
kritika fogalma hosszú történetre tekint vissza. Legkésőbb a 17.  
századtól kezdődően a „kri-tika” lényegére vonatkozóan  
markáns elképzelések fogalmazódtak meg. Des-cartes és Bacon is a  
filozófia mint diszciplína újraalkotására törekedtek. A 16. századi  
nagy kísérletekkel (Rotterdami Erasmus és Thomas Morus) szemben  
szerintük az észnek már nem az emberi társadalomban (illetve a  
műveltség-ben), hanem magában a filozófiában kell megvalósulnia és  
testet öltenie. Ők vetették föl először, hogy a filozófiának  
„tudománnyá”, méghozzá szigorú tu-dománnyá kellene válnia.  
A filozófia ilyen körülmények között úgy jelenik meg, mint a kritikát  
kiállt tudás, vagyis a módszeres tudás. Azt mondhat-nánk, hogy ez az  
eljárás Descartes-nál a módszeres kétely, Baconnél viszont az idolumok  
bírálata. Emellett Thomas Hobbes a 17. században nem csak a  
társadalomfilozófiát teremtette meg, hanem a társadalmi szerződés és  
az uralmi szerződés implicit elkülönítésével megteremtette a  
társadalom kritikai elemzésének lehetőségét is.
A kritika fogalom-történetének talán legfontosabb fejezete a német  
idea-lizmus korára esik. De ennek van egy fontos háttere: erre az  
időre tehető a kritikának a megélénkülő nyilvánosságban való  
elterjedése is. Elsősorban a folyóiratpiacnak köszönhetően a kritika  
és a kritikaírás fontos irodalmi mű-fajjá vált. Ezt a megélénkülést  
sokáig nem követte semmiféle reflexió, a kritika általános lényegének  
tisztázása csúszott. Baumgarten az Esztétikában még kicsit zavarban  
van azt illetően, hogy a kritikát hogyan is kellene pozícionál-ni a  
most megalkotandó esztétikához képest. Aztán 1781-ben megjelenik A  
tiszta ész kritikája, amelynek már a címe mutatja, hogy a  
„kritika” a filozófiai fogalmak közé emelkedett.

Konferenciánkra olyan előadókat várunk, akik a kritika fogalmának  
XVII.-XVIII. századi értelmezésére vállalkoznak, vagy a felsorolt  
művek és szerzők tárgyalásán, vagy más, korabeli, a kritika fogalmához  
kapcsolódó filozófusok és művek elemzésén keresztül.


------------------------------------------------------
SZTE Klebelsberg Konyvtar - http://www.bibl.u-szeged.hu
This message was sent using IMP: http://horde.org/imp/