[MaFLa] Fehér M. István 1950-2021

[laczkos at bibl.u-szeged.hu]

A Magyar Filozófiai Társaság nevében Olay Csaba írt nekrológ:


Fehér M. István
Fehér M. István Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az MTA rendes tagja,  
2021. június 17-én hosszú, méltósággal és töretlen munkakedvvel viselt  
betegség után, 72. életévében elhunyt. Személyében a hazai és  
nemzetközi filozófiai élet elismert kutatót vesztett, akinek fő  
kutatási területeit a német idealizmus - különösen Schelling és Hegel  
-, a fenomenológia, Martin Heidegger, Lukács György, Hans-Georg  
Gadamer és a hermeneutikai hagyomány, Jean-Paul Sartre, valamint a XX.  
századi német, francia és olasz filozófiája képezte. Érdeklődési  
területein több monográfia szerzője, tanulmánykötetek és  
konferenciakötetek szerkesztője, angol, német, olasz és magyar nyelven  
számtalan tanulmány fűződik nevéhez. Műveiből tavaly jelent meg  
összkiadás, korábban, hatvanadik születésnapja alkalmából pedig két  
Festschrift köszöntötte Idealizmus és hermeneutika (Budapest:  
L'Harmattan, 2010), A másik igazsága (Budapest: L'Harmattan, 2012).
Egyetemi tanulmányait angol-olasz szakon kezdte, majd filozófia szakos  
diplomát szerzett. 1977-től tanársegédként oktatott az ELTE BTK  
Filozófiatörténet Tanszékén, 1979-ben védte meg egyetemi doktori  
disszertációját, majd 1981-ben adjunktus, 1987-ben egyetemi docens  
lett. 1985-ben írta meg kandidátusi disszertációját, 1990-ben  
akadémiai doktori értekezését. 1990 és 1997 között tanszékvezető,  
1992-től egyetemi tanár, ugyanekkor dolgozta ki az ELTE Hermeneutika  
Doktori Programját, s lett annak vezetője. 1997-től Széchenyi  
Professzori Ösztöndíjban részesült.  Egy ideig a Miskolci Egyetem  
Filozófiai Tanszékének vezetője és a Gróf Andrássy Gyula Németnyelvű  
Egyetem egyetemi tanára. Hosszabb kutatóutakat tett Olaszországban,  
Németországban és az Egyesült Államokban a Virginia-i Egyetemen,  
Humboldt-ösztöndíjas a bochumi Ruhr Egyetemen. Több hazai és külföldi  
egyetemen vendégprofesszor, egyebek mellett 1999-ben a berlini  
Humboldt Egyetemen.
Nemzetközi ismertségét mutatja, hogy 1986-tól a Nemzetközi Schelling  
Társaság, 1994-től a Nemzetközi Hermeneutikai és Tudományos Társaság  
vezetőségi tanácsának tagja. Több folyóirat munkájában részt vett,  
többek között a Heidegger-Studien és a L'uomo un segno, a Mesotes és  
az Itinerari filosofici, valamint a Heidegger-Jahrbuch  
szerkesztőbizottságában működött közre.
2007-ben megválasztották az akadémia levelező, 2013-ban rendes  
tagjává. Akadémiai tevékenységén túl 1987 és 1995 között a Magyar  
Filozófiai Társaság elnökségi tagja, 1990 és 1995 között főtitkára  
volt. 2004-ben a Magyar Daseinanalitikai Egyesület tiszteletbeli  
elnökévé választották.
A sikeres egyetemi és kutatói pálya száraz adatai persze egyáltalán  
nem adnak kielégítő képet még a gondolkodói teljesítményről sem, az  
pedig végképp nem válik láthatóvá, hogy egyetemi oktatóként milyen  
jelentős hatást gyakorolt az illető gondolkodó. Fehér M. István  
iskolateremtő tanár volt, több tanítványa időközben már a hazai  
filozófiai élet meghatározó jelentőségű tagjává vált. Számos  
szakdolgozat és doktori disszertáció született vezetésével és szakmai  
támogatásával. A tőle kapott sokféle tartalmi inspiráció  
hivatkozásokban és kapcsolódásokban, illetve vitákban öltött testet.  
Érdeklődő nyitottsággal viszonyult az interdiszciplináris  
vizsgálódásokhoz, különösen az irodalom és irodalomelmélet, illetve az  
eszmetörténet határterületeihez.
Fehér M. István tudományszervezőként is fáradhatatlanul  
tevékenykedett. Nagy sikerű nemzetközi konferenciákat szervezett  
Budapesten Heideggerről (1989), Gadamerről (2000) és Schellingről  
(2003, 2014). Kollégák és tanítványok részvételével 2012-ben ELTE  
Hermeneutika Kutatócsoportot alakíthatott, mely öt és fél éven át  
tudományos eseményekkel, kötetekkel és publikációkkal gyarapította a  
nemzetközi és hazai hermeneutikai irodalmat.
Fehér M. Istvánt az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Magyar  
Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. A filozófiai szakma egy  
szakterületén megkerülhetetlen, sokféle ösztönzést adó, nagy hatású  
kollégát gyászol. Terjedelmes életművével számot vetni a jövő  
feladata; mára a szomorúság marad.

STTL
Olay Csaba






------------------------------------------------------
SZTE Klebelsberg Konyvtar