[MaFLA] Filozófiai hatástörténet és kritika I., Felhívás

[laczkos at bibl.u-szeged.hu]

Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
Történelem és Filozófia Kar
Magyar Filozófiai Intézet

Filozófiai hatástörténet és kritika I.
Közelítések a szocializmus évtizedeinek filozófiai teljesítményéhez

A 2023-as tanévkezdő konferenciánk, a címében foglaltakkal  
összhangban, a múlt század 40-es éveitől a 80-as évek végéig terjedő  
időszak, a szocializmus filozófiai jelenségei, ezen belül elsősorban  
az erdélyi magyar szellemi élet hozadékai, ezek előzményei és a  
későbbi folyamatokra való kihatásai kutatására összpontosító  
előadásokra ad alkalmat. Ezzel új konferencia sorozatot indítunk  
útjára, amelynek évente sorra kerülő rendezvényei egy hosszabb távú  
kutatási projekt keretében születő eredmények, tapasztalatok  
bemutatására, megvitatására nyújtanak lehetőséget. Az erdélyi szellemi  
környezetben jól artikulálódó összefüggések majdhogynem laboratóriumi  
feltételeket kínálnak ilyen kutatások számára, az elért eredmények  
viszont tágabb körben is hasznosíthatók. A tárgyterület viszonylagos  
szűkre szabottságából adódó esetleges hátrányok a könnyebb  
áttekinthetőség előnyével párosulnak.
A jelzett időszakban a filozófiai képzést és kutatást a marxista  
filozófia hegemóniája, a társadalmi-politikai gyakorlatot uraló  
ideológiai beállítódásnak való alárendeltség, a szellemi mozgástér  
nagyfokú behatároltsága jellemezte. E tendencia azonban korántsem volt  
egységes. A négy évtized folyamán több korszak különíthető el az  
erőteljesen dogmatikus, a szellemi mozgásteret minimálisra korlátozó  
időszakoktól az enyhülés jeleit mutató, a gondolkodás nagyobb  
szabadságát biztosító, az újításra fogékonyabb, a kritikai attitűd  
érvényesítését jobban toleráló időszakokig. A marxizmus szellemi  
dominanciája nem mindig fejtett ki egyoldalúan uniformizáló hatást.  
Nem zárta ki teljesen az újabb tudományos eredmények iránti  
érdeklődést, sem az eltérő álláspontokkal folytatott ,,párbeszédre"  
való hajlamot.
A hatvanas-hetvenes évek folyamán a visszafojtott szellemi energiák  
szabadabbá váló áramlása filozófiai téren újszerű gondolatokat,  
kérdésfeltevéseket, nyelvezetet eredményezett. Ismertté váltak a  
marxizmuson belüli nyugati reformtörekvések, felfokozódott a fiatal  
Marx filozófiai teljesítménye iránti érdeklődés, s mindez kiegészült a  
kortárs marxista és polgári gondolkodók eszméi iránti fogékonysággal.  
Voltak, akik az ötvenes évekre jellemző dogmatizmus veszélyeinek a  
kritikai feltárásával, a saját álláspontjuk önkritikai  
felülvizsgálatával próbálkoztak, mások a filozófiai hagyomány  
újraértékelésével, és megint mások eredeti gondolatkonstrukciók  
kimunkálásával kísérleteztek. Az egyetem padjaiból alighogy kikerült  
fiatal értelmiségiek érdeklődése az úgymond - legalábbis a felszínen -  
ideológiamentesnek tűnő tudományelméleti, kommunikációelméleti,  
nyelvfilozófiai, episztemológiai kérdések felé fordult.
A filozófia iránti igény az akadémiai szférán túlmenően a tágabb  
kulturális környezetben is jelentkezett: filozófiai fogalmak és  
gondolatok váltak ösztönzőivé különféle irodalmi, művészeti, közéleti  
vitáknak; a filozófiai gondolkodásmóddal járó burkolt vagy nyíltan  
vállalt kritikai attitűd nem-filozófiai képződményekbe is beépült,  
helyet kapott az irodalomelméleti, irodalomkritikai szövegekben, a  
szociológiai, szociográfiai, etnológiai, művészettörténeti  
vizsgálódások módszertani koncepcióiban. E folyamatokra ösztönzőleg  
hatott a filozófiatörténeti kutatások, szövegkiadások, könyvkiadás  
megélénkülése, a kulturális sajtóban (Utunk, Korunk, Igaz Szó, A hét,  
Tett) kifejtett publikációs tevékenység.
A zártabb vagy szabadabb légkör nyilván eltérő hatással volt azok  
munkásságára, akik ebben az időben éltek. Tagadhatatlan, hogy a  
korszak filozófiai életét erőteljes megosztottság jellemezte, mind a  
résztvevők egyéni felkészültsége, szakmai tájékozottsága, mind pedig 2

gondolkodásmódjuk, alkotói törekvéseik, közéleti szerepvállalásaik,  
nemzedéki hovatartozásuk tekintetében, ami a szakmai teljesítmények  
tartalmi jegyeiben és színvonalában is visszatükröződött. Ezért a  
szereplők felsorolása itt nemcsak igen hosszadalmas lenne, hanem  
számos pontatlanságot is eredményezne. Csak az egyes teljesítményekre  
irányuló konkrét kutatások mentén rajzolhatók meg ténylegesen e  
szellemi tér markánsabb erővonalai, s a résztvevők ezek által  
behatárolt személyes játékterei.
A szocializmus négy évtizedének a filozófiai tevékenységeit és azok  
eredményeit mindmáig a hallgatás fala veszi körül. Az azóta eltelt  
harminc év folyamán nem végeztek számottevő kutatásokat sem az  
akadémiai szférában, sem azon kívül, nem írtak értékelő és kritikai  
tanulmányokat, nem születtek monográfiák, s nem került sor e  
filozófiai teljesítmények kapcsán a filozófiai hagyománnyal, illetve  
az aktuális szellemi állapotokkal való hatásösszefüggések feltárására  
és értelmezésére. Az egyre intenzívebbé váló történelmi és  
irodalomtudományi kutatásokhoz képest a filozófia egyfajta  
,,lemaradása" tapasztalható.
Az aktualitás szintjéről a filozófiai hagyomány folyamatára  
visszatekintve egy törésvonal észlelhető, s egy hiányállapot  
rajzolódik ki, ami egyszerre utal egy filozófiailag üresnek és  
értéktelennek tűnő korszak beékelődésére, másrészt a 90-es évek  
elejétől újrakezdődő filozófiai aktivitás hagyományon kívüliségére,  
gyökértelenségére. Ebben nyilván közrejátszott a rendszerváltás  
eufóriájában életre kelt elutasító magatartás mindenféle dogmatikus és  
ideologikus elfogultsággal szemben, amihez gyakorta társultak a valós  
kritikai szembenézést mellőző sommás, előítéletes, nivelláló,  
többnyire semmitmondó ítélkezések, a kerülő magatartás, az  
el-hallgatás bejáratott technikái, a vérszegény újraértékelési  
próbálkozások elmarasztaló megítélése -, mondhatni a hallgatás  
egyfajta konszenzusa. Emiatt máig tisztázatlanok e téren a releváns  
kutatási, értékelési és értelmezési szempontok; a valós hatástörténeti  
összefüggések kritikai feltárása helyett továbbra is a bejáratott  
előítéletekbe való belefeledkezés, a spontán ráhagyatkozás a jellemző.  
A vizsgálódások útjába szubjektíve is akadályt gördít az  
elkerülhetetlen érintettségből adódó visszafogottság, de az objektív  
tényállás is, hogy a teljességgel irányt váltott filozófiai  
tájékozódások közepette a fiatalabb nemzedékek már alig kerülnek  
ismertségi viszonyba a jelzett időszak szellemi teljesítményeivel, s  
az érdeklődésük felébresztéséhez szükséges tudáskészlet is lassan  
feledésbe merül.
A jelzett korszak filozófiai teljesítményeire irányuló kutatás  
többféle kérdéssorral szembesülhet. Az első arra vonatkozik, hogy  
vajon a szocializmusban, az ideológiai dominancia árnyékában nem  
szünetelt-e a filozófiai kreativitás? Nem egy teljességgel  
elfelejthető, a filozófiatörténeti kutatás és a filozófiatörtént-írás  
számára semmilyen feladatot sem kínáló időszakról van-e szó? Az  
akkoriban filozófia címén művelt tevékenységek eredményei releváns  
filozófiai produktumoknak tekinthetők-e egyáltalán? E korszakot  
kutatva vajon nem kerülünk-e hamis illúziók csapdájába, filozófiát  
keresve egy filozófia nélküli korban (avagy egy filozófiátlan korban)?
Egy újabb kérdéssor azonban a másik irányból is kínálkozik. Hiszen  
számot kell vetnünk a jelzett gondolkodásmód erőteljes  
kiképzettségével, kulturális és társadalmi szervesülésével,  
paradigmatikusságával, és nem utolsó sorban a posztmarxista művekben  
és attitűdökben való továbbélési képességeivel. Kérdés tehát, hogy e  
korszak kutatása során a filozófiai életnek és társadalmi-kulturális  
kihatásainak nem éppen egy kivételes jelentőségű és intenzitású  
időszaka körvonalazódik a hatástörténeti vizsgálódás számára? Vajon a  
filozófiai kutatás kihagyhatja (avagy a perifériára tolhatja) a  
filozófia paradigmatikussá válásának ezt a létező, és gyakorlatilag is  
megélt esetét? Vajon nem éppen ennek mellőzése folytán táplálunk  
(önmagunk iránt is) hamis illúziókat?
A kérdések egy további sora a mi irányunkból tevődik fel: Vajon  
mindaz, ami a szellemi életben négy évtizeden át történt, a  
rendszerváltási fordulattal nyomtalanul múlt el? A három évtizeddel  
ezelőtti filozófiai megújulás folyamatai az előző időszak  
teljesítményeinek semmilyen hatását nem viselik magukon?  
Elvonatkoztathatunk-e az ilyenszerű 3

hatásösszefüggésektől, amikor úgy tesszük fel a kérdést, hogy hogyan  
gondolkodunk a filozófiáról és hogyan művel(het)ünk manapság filozófiát?
Végül egy negyedik kérdéssor - az előbbiek egyfajta foglalataként -  
arra vonatkozik, hogy milyen sajátos kutatásmódszertani problémák  
merülnek fel a jelzett időszak filozófiai jelenségei tanulmányozása  
során? Mennyiben szolgáltatnak a vizsgált jelenségek maguk is inherens  
szempontokat saját filozófiai minőségük kritikai megítéléséhez? Vajon  
a bennük felellhető releváns filozófiai tartalmak nélkül sikerülhet-e  
a mai világunkban életképes filozófiai kultúrát kifejlesztenünk és  
megalapoznunk?
E kérdésekre való válaszkeresések szándékával útjára indított  
hosszútávú filozófiai kutatási projekt voltaképpen kettős célt követ:  
egyszerre irányul a szocializmus időszakában képződött filozófiai  
hagyaték tartalmi/személyi/kulturális hozadékának a feltárására,  
értelmezésére, értékelésére, illetve, ezen keresztül, e vizsgálódás  
módszertani hozadékának a beazonosítására és a mai viszonyok közötti  
hasznosíthatóságára.
Az évente megszervezésre kerülő konferenciák jó alkalmat  
biztosíthatnak az elért kutatási eredmények bemutatására,  
megbeszélésére, kölcsönös értékelésére és közzétételére.

Az idei konferenciánk tervezett időpontja: 2023. november 18.

A konferenciánkra március 31-ig várunk jelentkezéseket munkacímekkel,  
a bbte.mfi at gmail.com e-mail címre.

Az előadások magyar és angol nyelvű absztraktjai beküldési határideje  
szeptember 15.

A konferencia szervezőbizottsága nevében:
Dr. Demeter Márton Attila egyetemi docens, intézetvezető
Dr. Gergely P. Alpár egyetemi adjunktus
Dr. Veress Károly emeritus professzor
Kolozsvár, 2023. február 6.




------------------------------------------------------
SZTE Klebelsberg Konyvtar