[MaFLA] A Magyar Filozófiai Társaság megemlékezése Kelemen Jánosról

[Laczkó Sándor]

Elhunyt Kelemen János akadémikus
(A Magyar Filozófiai Társaság megemlékezése Kelemen Jánosról)

Kelemen János (Kassa, 1943 június 8 – Budapest, 2024 január 31), akit 
kollégái és barátai legtöbbször Jimmy-nek szólítottak, jelentős 
életművet hagyott az utókorra mind a filozófia, mind az italianisztika 
terén. Az alábbiakban néhány állomását emeljük ki nagyívű tudományos 
pályafutásának.
A József Attila Tudományegyetemen (JATE, ma: SZTE) szerzett tanári 
diplomát (olasz, orosz és francia szakon) 1966-ban, majd az ELTÉ-n 
filozófia szakon végzett 1969-ben. 1970-től az ELTE BTK Filozófia 
Tanszékén (ma: Általános Filozófia Tanszék) kezdte egyetemi oktatói 
pályafutását, 1984-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1990-1994 
között a Római Magyar Akadémia igazgatójaként tevékenykedett, az 
1995-1997 közti időszakban a JATE BTK Olasz Tanszékének és az ottani 
Olasz Irodalmi Doktori Program vezetője, az 1998-2008 közti időszakban 
az ELTE BTK Filozófia Intézetének igazgatója (egyben az Analitikus 
Filozófia Doktori Program vezetője) volt.
2004-ben az MTA levelező, 2016-ban rendes tagjának választották meg. 
2004-ben alapította a Magyar Dantisztikai Társaságot, melynek 2022-ig 
elnöke, azt követően tiszteletbeli elnöke volt. Több éven át volt a 
Magyarországi Francia Nyelvű Filozófiai Társaság elnöke, valamint többek 
között a European Journal for Semiotic Studies című tudományos 
szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Kutatási területe a nyelv- és történetfilozófia, a szemiotika (különös 
tekintettel Umberto Eco munkásságára), Dante Alighieri életműve. 
Jelentős műveket publikált az olasz, az angolszász és francia filozófia, 
továbbá a klasszikus német filozófia témájában.
Nyelvfilozófiai és szemiotikai kutatásai alapján Kelemen munkássága 
elvileg az analitikus filozófiához köthető, de – mint Huoranszki Ferenc 
nekrológjában jogosan rámutat – Kelemen szigorú értelemben nem volt 
analitikus filozófus, ahogy valójában egyik filozófiai irányzattal sem 
köteleződött el mereven, miközben mindegyikre nyitott volt. A 
hermeneutikai és fenomenológiai filozófia iránt tanúsított komoly 
érdeklődésének példája Az olasz hermeneutika Crocétól Ecóig című, 
1998-ban közölt könyve: ebben Benedetto Croce, Giovanni Gentile, Emilio 
Betti, Luigi Pareyson, Gianni Vattimo és Umberto Eco életművét elemzi 
(számos utalással további olasz hermeneutákra, pl. Maurizio Ferraris-ra, 
valamint az olasz, a német és az angolszász filozófia kölcsönhatásaira), 
kiemelve mindezzel az itáliai filozófiai gondolkodás alapvetően 
„kontinentális” jellegét, ugyanakkor (kiváltképp Eco esetében) az 
„angolszász-analitikus” filozófiára való nyitottságát. E kötetet igazán 
érdemes lett volna olasz változatban is közölni, mivel tudtommal e könyv 
kiadásáig és azóta sem volt képes senki ilyen hatékonyan bemutatni az 
olasz filozófiai gondolkodás hermeneutikai relevanciáját. (Egyébként 
Magyarországon az olasz filozófiai hermeneutika fontos szemelvényei 
kerültek közlésre az Atheneaumban I, 1992, 2.) Általánosságban 
elmondható, hogy Kelemen munkáiban számos esetben az analitikus 
(szemantikai-logikai) és a fenomenológiai-hermeneutikai 
(„kontinentális”) irányzatok lehetséges konvergenciái mellet érvelő 
filozófusként nyilatkozott meg (e szempontból alapvető jelentőségű az A 
filozófiai szöveg megközelítésének két módja. A nyelvészeti-logikai és a 
hermeneutikai elemzés című, a Világosságban közölt cikke 2009). 
Kelemen Gentilével egyébként már az 1995-ös Vico e Gentile című 
konferenciakötetben is foglalkozott.
A Magyar Dantisztikai Társaság 2004-es megalapításától kezdve Kelemen 
szellemi energiájának tetemes részét fordította Dante Alighieri 
életművének kutatására, bár ezt megelőzően is fontos cikkeket és három 
jelentős kötetet (A „nemes hölgy” és a „szolgálóleány” 1984, A 
Szentlélek poétája 1999, A filozófus Dante. Művészet- és nyelvelméleti 
expedíciók 2002) közölt Dantéról, nagy hangsúlyt fektetve a középkor 
tudás-anyagát a költészet nyelvén is összegző teológus-költő 
hermeneutikai-exegetikai elveinek vizsgálatára, valamint amellett 
érvelve, hogy Alighieri műveiben szembetűnően megvalósul a filozófia 
(teológiától való) függetlenedése, „emancipációja”. Kelemen 
Dante-kutatásainak legjelentősebb összefoglalását a 2015-ös „Komédiámat 
hívom tanúmul”. Az önreflexió nyelve Danténál című monográfiában, 
valamint a dantei Komédia magyar kommentárja első és második részének 
(Pokol 2019, Purgatórium 2022) elemzéseiben adta. (A Paradicsom 
egyes énekeinek magyar kommentárján haláláig dolgozott, amellett, hogy a 
Dante és a korai kapitalizmusról szóló monográfia megírását is 
tervezte.) Külön kiemelendő a Hatalom és nyelv Dante nyelvfilozófiájában 
című 2004-es cikk jelentősége (in: Világosság, 1, 2004, pp.3-9). Kelemen 
a 2021-ben Magyarországon megtartott nemzetközi interdiszciplináris 
Dante-konferenciák egyik főszervezője, aktív résztvevője és e 
konferenciák aktáinak, valamint további, a 2021-es Dante-centenáriumhoz 
kötődő kötetek társszerkesztője és társszerzője volt (itt kimelendő az 
alábbi tematikus folyóiratszám: Dante: Philosophy, Theology and Science 
ed. by J. Kelemen, in Hungarian Philosophical Review 2021/2). Dante 
írásainak elmélyült kutatása mellett a másik két „firenzei korona”, 
Petrarca és Boccaccio életműve is komolyan érdekelte (ld. pl. a Dante, 
Petrarca, Vico című, 2007-es kötetet, valamint a Helikon 2012/3-4-es, 
Kelemen által szerkesztett Boccaccio-tematikus számát).
Mindemellett több alkalommal visszatért – más témák elemzése mellett – a 
XVII-XVIII. századi filozófia, pl. Rousseau és Vico életművének 
vizsgálatához (ld. a Helikon 2005/4 és a Világosság 2006/2 Kelemen 
által szerkesztett Vico-tematikus számait; a „Vico nyelvfilozófiája” és 
a „Rousseau nyelvelmélete” című cikkeket in: Neumer Katalin szerk., 
Nyelvfilozófia Locke-tól Kierkegaard-ig 2004), valamint a számára 
meghatározó jelentőségű Benedetto Crocéhoz (ld. az 1992-ben Kelemen 
szerkesztésében és társszerzőségével megjelent B. Croce 40 anni dopo, 
valamint a 2004-es B. Croce 50 anni dopo című Aktákat, amelyek az 
1995-ben Olaszországban közölt és pozitív visszhangú 
Croce-monográfiájában felvetett problematikák tovább-gondolását is 
magukban foglalják) és Lukács Györgyhöz. Utolsó releváns munkája az 
említett olasz neoidealista szerző(k)ről az alábbi:  Croce és Gentile  
1924-ben. Az olasz értelmiség válaszúton (in: Papp G. szerk., 
Konzervatív gondolkodók a két világháború között 2016, pp.288-299).
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Jimmy távozása pótolhatatlan 
veszteséget jelent a bölcsészeti kutatások számára, filozófusoknak és 
italianistáknak egyaránt.

NAGY JÓZSEF


Főbb díjai, elismerései:
Sabetia Ter (Napoli, 1992)
Premio Salvatore Valitutti (Salerno, 1995)
Arany János Közalapítvány Ránki György-díja (1998)
Premio internazionale Benedetto Croce (Messina, 2003)
Széchenyi-díj (2007)
Ordine della Stella d’Italia nel grado di Commendatore (2014)
Akadémiai díj (2016)

Néhány jelentősebb műve:
Mi a strukturalizmus? (1969)
A nyelvfilozófia kérdései – Descartes-tól Rousseau-ig (1977)
A „nemes hölgy” és a „szolgálóleány” (1984)
George Edward Moore (1984)
Nyelv és történetiség a klasszikus német filozófiában (1990)
Idealismo e storicismo nell’opera di Benedetto Croce (1995)
Az olasz hermeneutika Crocétól Ecóig (1998)
A Szentlélek poétája (1999)
A nyelvfilozófia története Platóntól Humboldtig (2000)
Az ész képe és tette. A történeti megismerés idealista elméletei (2000)
Farkas Katalinnal: Nyelvfilozófia (2002)
A filozófus Dante. Művészet- és nyelvelméleti expedíciók (2002)
Nyelvfilozófiai tanulmányok (2004)
Dante, Petrarca, Vico (2007)
Eco visszhang (2008)
The rationalism of Georg Lukács (2014)
Nyelv és történelem: Dante, Vico, Hegel (2014)
Komédiámat hívom tanúmul. Az önreflexió nyelve Danténál (2015)
Főszerkesztőként (Nagy József társszerkesztésével): Dante Alighieri, 
Komédia, I-II (Pokol; Purgatórium). Kommentár (2019; 2022).

Válogatott nekrológok
https://culture.hu/it/roma/articoli/apprendiamo-con-grande-tristezza-la-notizia-della-scomparsa-del-prof-janos-kelemen
https://mta.hu/mta_hirei/elhunyt-kelemen-janos-filozofus-113500
Huoranszki Ferenc, Búcsú Jimmytől: 
https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2024/Jimmy_nekrolog_Huoranszki_FZS.pdf?fbclid=IwAR2s0ZlzLCNnuhz4oyVFew-A3IOZdS9eU3GbygFULBf1drk-gqcUiuefPdU