[Kepviselok] Lemondás

[Kémia szakterületi koordinátor]

Kedves Hallagtó Társak!

Talán ez az utolsó levelem, melyben hozzátok szólok kémia szakterületi
koordinátorként.

Elsősorban megpróbálom elmagyarázni, amennyire csak tőlem telik és
amennyire remegő ujjaim engedik a helyzetet.
Korábban már tettem utalásokat arra, hogy sem az életem nem alakul úgy,sem
pedig emberileg nem vagyok abban a formában, hogy a továbbiakban is be
tudjam tölteni ezt a posztot.

Még anak idején mikor először szóba került Timi révén, hogy talán én
legyek az utódja, tisztában voltam vele, hogy nem a legideálisabb
időpontban van erről szó, bár akkor még úgy volt, hogy csak nyáron a
tisztújítón kell átvenne a szakterület irányítását.
Ehhez kpest febrúárban kicsit meglepetés ként ért, hogy ő más posztra
készül és ezért már most át kellene venni a posztját.
Nagy lelekesedésssel vágtam be a tervezgetésbe és a munkába, középiskolába
is tagja voltam az IDÖ-nek (ikolai diák önkormányzat) és akkor is nagyon
szzerettem "dolgozni".Azokhoz az időkhöz képest számomra ez annyival volt
másabb és újabb, hogy sokkal nagyobb dolog volt és nayagi jellegű
hozzájárulással is jár, és itt most nem csak a isztségviselők fizujára
gondolok, hanme egyáltalán a jutkerre, meg a többi dologra.

Már akkor mikor előszőr belevágtam a HÖK-özésbe, tudtam, nem vagyok a
toppon és folyamatosan alulteljesítek, bármibe is fogok, nem hiszem, hogy
most magamhoz lennék túl kemény, hanem csak az életemet figyelgetem el.Már
legalább második éve a dolgaim folyamatosan egyre rosszabbra és rosszabra
fordulnak, egyre kevesebb erőm van, mind a munkámat végezni, mind pedig
emberek között lenni.

Rettenetes őnző dolognak tartom és restelem éls szerintem nem is tudok
kellőképpen bocsánatot kérni a miatt, hogy most még sem vállalom tovább a
dolgokat. Még sem vagyok képes tovább csinálni.Sajnálom, hogy kellőképpen
felkészített útod nékül kell itthagynom a HÖK-öt, de most megint olyan
dolgok történtek az életemben, és olyan nem várt események sorozata vágott
mellbe, hogy már levegőt sem kapok, amiknek a következménye képpen meg
kellett hoznom ezt a döntést.

El sem tudom nektek mondani, mennyire szerettem veletek és közöttetek
dolgozni, el sem ttudom ondani, memnyit jelentett ez az egész. Végre úgy
éreztem én is megtaláltam itt az egyetemen, azt, amiben igazán
sikeréloményem lehet. Folyamatosan engem is ahogyan másokat kudarc kudarc
utnán ért és a HÖK-özés igen is elfeledtette velem, mennyire haszontalan
és tehetetlen vagyok.Jó érzés volt tartozni valahova, tartozni közétek,
neken nagyon sokat jelentett. Van aki közelebb került hozzám, van aki
kevésbé rövid kis pályafutásom során, de azt hiszem egészen megkedveletem
a társaságot.

Azt sem tudom, mennyi okot merhetek megosztani veletek, ami ideáig
juttatott engem, és előidézte jelenlegi helyzetemet. Igen meglehetősen
képmutatónak és gyengének érzem magam, hogy ideje korán nem tudtam
megfelelő döntéseket meghozni és az elkerülhetettlenet ezekkel elkerülni.

Csak remélhetem, hogy majd megbocsájtotok nekem egyszer ezért a tettemért,
hogy most itt éa most cserben kell hogy hagyalak bennetek, a
szakterületemtől külön elnézést kell kérnem. Titkon reméltem, hogy erre
nem fog sorkerülni, de egyszerüen nem birom tovább.

Képtelen vagyok normálisan megfogalmazni és leírni, mind az indokaimat,
mind a helyzetemet. Valószínüleg, ha szóban megkérdezitek, akkor sem fogok
tudni sokkal többet mondani nektek.


Úgy érzem, most már nem marad számomra más, mint kinyilatkozni:
Ég veletek, hiányozni fogtok.

Ezennel lemondok tisztségemről.

-- 
Tisztelettel:
             Orosz Dávid
             ELTE TTK HÖK
  volt Kémia szakterületi koordinátor