[Kepviselok] főszerkesztő beszámolója

[Tetekas Nyuz, foszerkeszto]

Sziasztok!

Az alábbiakban a Tétékás Nyúz főszerkesztőjének beszámolóját 
olvashatjátok. A beszámolót azért küldtem ki ilyen későn, mert 
mindenképpen meg szerettem volna várni vele, amíg elkészül az ötödik szám. 
A levelet elküldöm a szerkesztőségi levelezőlistára is, mert úgy gondolom, 
szükséges, hogy a Nyúz szerkesztősége is tisztábban lássa, mi történt az 
elmúlt egy hónapban.

*************************

Kedves Képviselők!

Tán nem volt véletlen, hogy a patcai alakuló küldöttgyűlésen olyan sokáig 
tartott a főszerkesztő választás, bár nem gondolom, hogy akkor és ott ez 
az én személyemnek szólt volna. Sokan gondoltak, mondtak sokmindent, de 
azt hiszem, egyikünk sem arra számított, ami végül lett. Nem mondom, hogy 
rossz lett, de az út igencsak göröngyös.

Eddigi főszerkesztői munkásságom során teljes mértékben próbáltam követni 
és megvalósítani azt az irányvonalat, amelyet pályázatomban felvázoltam, 
és amelynek a küldöttgyűlés igen nagy többséggel bizalmat szavazott. Ez 
többször vitákhoz, félreértésekhez, rendkívüli választmányhoz vagy egyéb 
csúnyaságokhoz vezetett.

Az átadás-átvétel rendben zajlott, első komoly feladatom az augusztusi 
gólya különszám elkészítése volt. Ez nagyjából gördülékenyen és rendben 
ment, a képekkel kapcsolatban volt egy kis probléma, de az előző évekhez 
képest legalább voltak, amellyel sokak elismerését kivívtam. Örvendetes, 
hogy az itt megjelent fejvadász hirdetésnek hála, több elsőéves is 
jelentkezett a szerkesztőségi munkára. Sajnos az időközben felmerült 
nehézségek miatt nem tudtam még elegendő időt fordítani rájuk.

Az első számban azt hiszem, megtettem mindent azért, hogy a Budapesti 
Egyetemi Fesztivál rendesen meg legyen hirdetve, és remélem, hogy ezzel 
elkezdődött a jobb kapcsolat kiépítése a Nyúz és a HÖK-ös rendezvények 
közt, amelyre az előző évben a szervező elnökhelyettes sokat panaszkodott. 
Az adott számmal az egyetlen nagy probléma az alakuló küldöttgyűlésről 
írott cikkem volt.

Ekkor kezdtem el megismerkedni a felelős kiadó intézményével. A 
részleteket bizonyára már mindenki jól ismeri. A kompromisszum meg nem 
születésének úgy gondolom, fele részben én, fele részben a HÖK-elnök 
voltunk az okozói. Talán érthető, hogy miért nem akartam már az első 
számnál behódolni Orsinak, amikor tudhatóan gyökeresen más nézeteket vall 
a Tétékás Nyúzról, mint én. Ha akkor ezt megtettem volna, soha többé nem 
lehettem volna önálló, és az újság teljesen a HÖK-elnök szája íze szerint 
készülne. Véleményem szerint ez kifejezetten káros volna.

A második szám szerkesztése teljesen rendben zajlott, és sokkal 
gördülékenyebben is ment, mint az előzőé. Aztán a szerkesztés utolsó 
órájában ütött be a krach. Jött a hír, hogy a rektor nem engedélyezte a 
BEF-et. Azóta sokan sokféle véleményt mondtak az ott megjelent címlapról. 
Azonban azt ne felejtsük el, hogy a Nyúz nyomdába küldése és megjelenése 
között négyet kell aludni, ezért ami benne található, a megjelenés napján 
már nem mindig a legaktuálisabb. Azt is szeretném, ha bírálóim ilyenkor 
figyelembe vennék, hogy én csak telefonon értesültem a folytonosan változó 
verziókról, csupa felháborodott emberrel beszéltem, ami vétek vagy nem, 
kissé rám is átragadt. Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, szeretném 
hangsúlyozni, nem egyedül döntöttem így.

A harmadik szám szerkesztésénél nem voltam jelen személyesen. Végül a szám 
kijött a nyomdából, de nem jelenhetett meg, ennek két oka volt. Egyik a 
címlapon található levél. Ebben a számban sokat foglalkoztunk a BEF 
elmaradásának okaival, tiszta vizet akartunk önteni a pohárba. Ennek okán 
előzetes megbeszélés alapján elmentem Forgó Melinda EHÖK-elnökhöz interjút 
készíteni, de ő az előző számon felháborodva nem volt hajlandó erre, hanem 
perrel fenyegetett, és helyreigazítást kért. Elküldte e-mailben az általa 
gondolt néhány mondatot és a rektor beszkennelt levelét, amelyben arról
tájékoztatja, hogy a Hallgatói Hálózat gyűlése miatt nem engedélyezi a BEF 
megtartását.

Orsival megbeszéltük, hogy ennek különböző okokból nem fogunk eleget 
tenni, de a levelet kitesszük a címlapra olyasmi szöveggel, hogy "Mi 
állhat a háttérben valójában?". Ezt a címlapkoncepciót elmagyaráztam a 
hétvégi vezetőszerkesztőnek, majd később Orsi felhívott, hogy mégse legyen 
ez a címlap. Ekkor kitaláltam egy másik, ártatlanabb címlapot. Sajnos 
valami félreértés folytán a vezetőszerkesztő fejében a kettő 
összekavarodott, és a két ötletnek egy kevert állapota valósult meg. Mikor 
vasárnap este észleltem a hibát, bejöttem az egyetemre, és áttördeltem a 
kifogásolt dolgokat. A nyomdát nem tudtam felhívni, de írtam nekik két 
e-mail üzenetet a változásról. Mivel nem válaszoltak, úgy gondoltam, 
minden rendben, ugyanis mindig felhívnak, ha valami nem tiszta. Szerdán, 
mikor megjött a nem megjelent szám, megérkezett a postaládámba két 
hibaüzenet is, hogy nem mentek el az említett e-mailek. Soha nem volt még 
erre példa, de így azt hiszem, ezért senki sem vétkes.

A második okért nekem kell vállalnom a felelősséget, ez az általatok már 
minden bizonnyal ismert "Hudecziki!" című publicisztikám volt, amelyet a 
BEF elmaradásával kapcsolatban írtam, különös tekintettel a rektor és az 
EHÖK-elnök szerepére. Úgy gondolom, a finomítatlan, eredeti verzió az 
egyik legjobb írásom, ami valaha megjelenhetett volna a Nyúzban. Ezt 
alátámasztja, hogy rengetegen dicsérték, mikor megmutattam a 
Választmánynak. Orsival megbeszéltem, hogy egy finomított verzió 
megjelenhet az újságban. Sajnos ismét félreértettük egymást. Én leginkább 
úgy finomítottam, hogy átírtam az obszcénabb kifejezéseket, ő viszont 
tartalmi és strukturális változtatásokra gondolt. A harmadik szám 
nagyrészt abból az okból nem jelent meg, mert a felelős kiadó sértőnek 
érezte a rektorra nézve. Szeretném hangsúlyozni, ha elképzelése szerint 
írtam volna át a cikket, akkor az már egy teljesen más írás lett volna.

A meg nem jelent szám miatt a következő héten dulpla számot adtunk ki, a 
megszokottnál másfélszer nagyobb terjedelemben. Apróbb hibák persze 
voltak, de ez volt az első reguláris szám főszerkesztőségem alatt, amely 
kvázi nyugalomban jelenhetett meg. Azt is meg kell jegyeznem, hogy még nem 
láttam a Nyúzt ilyen gyorsan szétkapkodni, ami mindenképpen pozitívum.

Az ötödik, a küldöttgyűlés hetében megjelenő szám szerkesztésében szintén 
nem vettem részt személyesen. A postscript fájlt átnézve nem találtam 
olyan dolgot, amely alkalmas lehet olyan események előidézésére, amelyek 
az első három számmal kapcsolatban felléptek.

Mint már említettem, főszerkesztőként próbáltam azt a programot 
megvalósítani, amit a pályázatomban előirányoztam magamnak és a 
szerkesztőségnek. Sajnos az előző hónap során történtek igencsak 
lekötötték energiámat, a folyamatos védekezés, támadás és több frontos 
csatározás a szokásos kezdeti nehézségekkel párosulva igencsak 
kényszerpályára tereltek, így nem tudtam teljes erőmmel a programom 
teljesítésére koncentrálni.

Pozitívum, hogy a közös probléma, vagyis a BEF elmaradása egy kicsit 
háttérbe szorította a TTK HÖK-ön belüli nézeteltéréseket, néhány esetet 
leszámítva össze tudtunk fogni, amikor szükség volt rá. Ami azonban 
megdöbbentett az, hogy többször olyan eszközök használatát kérték tőlem az 
EHÖK-kel szemben, amit ugyanezek az emberek kritizáltak, amikor a TTK 
HÖK-ről írtunk. Ezt a hozzáállást nem tudom elfogadni, az én szememben 
nincs többféle értékrend, ami ott disznóság, az itt is az. Nem szeretnék 
részt venni ebben a cinizmusban, én csak a TTK-s hallgatók érdekeit 
szeretném szem előtt tartani, ami sokszor megegyezhet a szűkebb értelemben 
vett TTK HÖK érdekével, de nem mindig.

Próbálom diákújságosabbá, hallgatóközelibbé tenni a Tétékás Nyúzt. Ez 
persze nem a színvonal lerontását jelenti, hanem azt, hogy olyan témákról 
és olyan stílusban írunk, ahogy az a hallgatóink többségét érdekelheti. 
Változatosabbak lettek a háttérképek, és általában véve is próbálok több, 
érdekesebb képet tenni az újságba, bár ez még nem mindig sikerül. A cikkek 
stílusához már többen hozzászóltak, hideget-meleget egyaránt kaptam. Én 
azt szeretném, ha a Nyúzban többféle stílus is megjelenhetne. Mindenképp 
szeretném, ha az újság olvasmányos és provokatív lenne, megfelelő 
információtartalommal. Úgy érzem, jó úton járunk.

Van egy szélsőséges példa, a már említett "Hudecziki!" című írás. Ez 
véleményem szerint kellően provokatív, és jól világít rá az akkor aktuális 
problémákra. Az eredeti verziót a levél végén olvashatjátok, úgy gondolom, 
most, az EHÖK-elnökválasztás lezárultával, és az ott tett kijelentések 
publikusságával már biztosan nem okozok ezzel semmiféle kárt a TTK 
HÖK-nek, bár ezt eddig sem hittem sőt, szerintem pont hogy pozitív képet 
festett volna. Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor a cikk íródott, és 
megjelent volna, még korántsem voltunk annyi hivatalos információ 
birtokában, mint jelenleg. Leginkább azért teszem be ezt a cikket, hogy 
lássátok, ez is része az általam elképzelt vonalnak. Természetesen nem 
ilyen cikkekkel szeretném telezsúfolni a Nyúzt, ezzel az egésznek az élét 
venném el. Az viszont biztos, hogy mindenképp nagyobb szabadságot 
biztosítok a cikkíróknak, mert ez a módja, hogy jó lapot csináljunk.

Az elmúlt időszakban rengeteg elismerést és kritikát kaptam, az az egy 
bizos, hogy sikerült elérnem, ne nagyon legyen olyan ember a TTK-n akinek 
nincs véleménye a Nyúzról. Talán még sosem, vagy csak nagyon régen 
beszéltek annyit az újságról, mint az utóbbi hetekben. A Tétékás Nyúz igen 
keresett tárgyá vált, hogy a meg nem jelent kiadás kalózpéldányairól ne is 
beszéljünk. Ez utóbbikat nem én terjesztem, de meglepődve láttam, hogy 
vannak. És ami a legontosabb, a bókok és ócsárlások - szerencsére elobbiek 
vannak többségben, a mezei hallgatók közt mindenképp - mellett konkrét 
tanácsokt is kaptam, amelyeket vagy próbálok megfogyadni és alkalmazni, 
ilyen például a rövidítések feloldása vagy a tisztségviselők 
emberközelebbivé tétele interjúk által, vagy ha nem értek velük egyet, 
legalább akkor is tudom, hogy milyen alternatívákra lehet még igény.

Az emberi oldal az, amit még tanulgatnom kell. A szerkesztőségi tagokkal 
való kapcsolat, a közös hang megtalálása és a kommunikáció tudtam, hogy 
nem triviális, de talán mégis kicsit túlbecsültem magam ezen a téren. De 
próbálok változni, és úgy látom, képes vagyok a fejlődésre. Szerencsére 
többen segítenek ebben tanácsaikkal és kritikáikkal, amelynek rendkívül 
örülök, és itt is szeretném megköszönni nekik.

Kérem, fogadjátok el a beszámolóm! Szeretném, hogy az, akinek nincsenek 
komoly fenntartásai a személyemmel és az általam képviselt irányvonallal 
kapcsolatban, ne tartózkodjon, hanem szavazzon igennel. A jelen helyzetben 
rendkívül rosszat tenne a Tétékás Nyúz hajójának, ha kapitány nélkül 
maradna, vagy ha maradna is a kapitány, de tekintélye megrendülne.

Úgy gondolom, túl vagyunk már a nehezén. A TTK HÖK vezetése, és én is 
egyre jobban konvergálunk a kompromisszumok és egymás megértése felé. És 
bár úgy látom, a küldöttgyűlés elé terjesztett szabályozási terv valójában 
csak egy kirakatba való látszatmegoldás, amely valós akarat nélkül semmit 
nem változtat a kialakult helyzeten, úgy érzem, megvan ez a valós akarat, 
mind bennem, mind a felelős kiadóban, mind a választmányban és remélem, a 
küldöttgyűlésben is. Szeretném, ha nem lenne félreérthető, de ezt ezzel 
tudom legjobban kifejezni: kezdjük egymást érezni Orsival. Tudom, hogy nem 
dönthet két ember minden felett, de nyilvánvaló, hogy napi szinten nekünk 
kell megtalálni a közös hangot, hogy a Nyúz rendesen működhessen.

Nem szeretném, hogy bárki az alakuló küldöttgyűléshez hasonló zsarolásnak 
érezze azt a kijelentésemet, hogy amennyiben a beszámolómat nem fogadja el 
a küldöttgyűlés, azonnal benyújtom a lemondásomat, annál is inkább, mert 
itt közvetlenül az én személyemről és programomról folyik a szavazás, és 
nem egy tőlem hivatalosan távolabb álló személyről és tisztségről. Azt 
azonban fontosnak tartom, hogy a Tétékás Nyúz főszerkesztője élvezze a 
TTK-s hallgatók bizalmát, a TTK-s hallgatókat pedig a küldöttgyűlés 
képviseli. Én úgy érzem, rászolgáltam, és a továbbiakban még jobban rá 
fogok tudni szolgálni erre a bizalomra.

Üdvözlettel,

Karcsai Balázs
Tétékás Nyúz főszerkesztő

*************************

Hudecziki!

Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Attól még, hogy nem enged 
megtartani egy kétnapos, az egész fővárosra kiterjedő egyetemi fesztivált, 
mondván, megvan a veszélye, hogy összefonódik az annak második napjára 
tervezett tandíjellenes demonstrációval, még nem fog aranycsillagot kapni 
káderlapjára a minisztériumtól. Ennél jóval nagyobb annak a veszélye, hogy 
úgy fogják elkönyvelni, ő az, aki már regnálásának második hónapjában jól 
kibaszott saját egyetemének hallgatóival.

Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Szombaton kezébe nyomnak egy 
levelet, melyben engedélyét kérik egy, a következő héten rendezendő 
fesztiválra. Ráadásul a sátorállítási munkálatok már vasárnap kezdődnének. 
Az azért mégsem járja, hogy az ország majdnem legnagyobb egyetemének első 
emberét már hivatalba lépésének második hónapjában kész tények elé állítsa 
egy senki kis pszichológushallgató. Még ha huszonakárhányezer normatívát 
is képvisel. Hol itt a partnerség?

Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Igazi protokollgép. 
Döntéshozó robot. Mosolyautomata free ride üzemmódban. És mikor egész 
héten zsúfolt menetrendje után végre megérdemelt szabad szombatját töltené 
barátai és családja körében, holmi hallgatók zaklatják. Írd már alá öreg! 
Persze, arra egyik sem vette a fáradságot, hogy ezt olyankor tegye, amikor 
még nem az jön le, hogy szarunk a fejedre, de lásd milyen jók vagyunk 
hozzád, attól még a fesztivált megnyithatod!

Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében. Ott virít a kari lap 
címlapján, mellette öles betűk hirdetik: interjú a valahányadik oldalakon. 
Aztán mikor már majdnem befejeződik a szerkesztés, jön a hír, melynek 
következtében pillanatok alatt egy fekete négyzet kerül tisztességben 
megkopaszodott burája mellé, miszerint az ő jóvoltából marad el az 
egyetemisták mega-giga fesztiválja. A kiadónál forrnak az indulatok. Még 
jó, hogy az utolsó pillanatban kicsit enyhül a vád. De a bogárka már el 
van ültetve. Pedig, ha józan fejjel belegondolunk, könnyen lehet, jobb 
lett volna inkább az önvizsgálat útját járni.

Nem lennék Dr. Hudecz Ferenc rektor helyében.

--

Karcsai Balazs
Tetekas Nyuz, foszerkeszto
E-mail: nyuz at elte.hu
Tel: (70) 638-3226