[Kepviselok] vitaindito vezetokepzore

[Bernat Klara]

Kedves Vezetõképzõre jövõk!

Legyetek szívesek áttanulmányozni a következõ vitaindítót, hogy a
vezetõképzõn már érdemben tudjunk vitatkozni a Nyúzról!

Köszi:
Bernát Klári
fõszerkesztõ, Tétékás Nyúz



melléklet a szövegben a könnyebb hozzáférhetõség miatt:


	   A Tétékás Nyúz jelenlegi helyzete és lehetõségei
      VITAINDÍTÓ AZ ELTE TTK HÖK 2004. FEBRUÁRI VEZETÕKÉPZÕJÉRE




BEVEZETÉS
---------

  Jelen dokumentumot a Nyúz volt és jelenlegi szerkesztõségének tagjai
készítették. Célunk semmiképpen sem az volt, hogy végleges és lezárt
állításokat fogalmazzunk meg - az itt leírt valamennyi állítás vitatható
és vitatandó.

  Az utóbbi hetekben többször elhangzott az, hogy a HÖK-nek, a HÖK
irányító testületeinek nagyobb rálátással, beleszólással kellene
rendelkeznie a Nyúz ügyeibe, mint jelenleg. Ez az igény jogos -
ugyanakkor talán az sem méltatlan kívánság, hogy az erre hivatott
személyek a tényleges kép alapján hozzák meg döntéseiket. Ez
természetesen visszafelé is igaz: a szerkesztõség is sokkal könnyebben
dolgozhatna, ha jobban ismerné a közösséget reprezentáló emberek
igényeit. A Nyúz ráadásul - ez is sokszor elhangzott - meghatározó
részét veszi igénybe az ELTE TTK HÖK költségvetésének. Már csak ezért
is indokoltnak látszik a folyamatos és érdemi párbeszéd azok között,
akik valamilyen formában felelõsek a lap megjelentetéséért.

  A cikk jóval a vezetõképzõ elõtt nyilvánosságra került. Ezzel is
szeretnénk bátorítani mindenkit - természetesen azokat is, akik a
vezetõképzõn nincsenek jelen - hogy nyilvánítsanak véleményt
elõzetesen is. Így mód nyílna arra, hogy az önkormányzat lapjáról
szóló vita minél tartalmasabb és sokszínûbb legyen. Reményeink
szerint ez a lap színvonalára nézve is csak pozitív hatással lehet.


1. MAGAZIN VS. KÖZÉLETI HETILAP
-------------------------------

  A Nyúz profilja, lényegét tekintve, évek óta változatlan.
Rendszeresen közöl közéleti információkat, ilyen témájú cikkeket -
és ezek mindig prioritást is élveznek az összes többi írással szemben -
ugyanakkor a lap terjedelmének nagy részét különbözõ
ismeretterjesztõ- szórakoztató jellegû cikkek teszik ki. Mindenképpen
érdemes elgondolkodni azon, jól van-e ez így, ugyanis mindkét álláspont
mellett lehet érveket felsorakoztatni.

  A magazinszerû profil mellett - lévén ez a jelenlegi gyakorlat -
rengeteg érv szól. Ezt képesek vagyunk színvonalasnak nevezhetõ
módon megvalósítani, az olvasók pedig kedvelik ezeket az írásokat.
Amennyiben azt gondoljuk, hogy a Nyúz terjedelme nem mehet egy
bizonyos szint - mondjuk tizenkét oldal - alá, akkor azt is be kell
látni, hogy az ilyen jellegû cikkek nagyban megkönnyítik a
szerkesztõségi munkát. A cikkírónak jelentkezõ emberek többsége
ugyanis a saját ötleteit szeretné viszontlátni az újságban, ugyanakkor
kevesen vannak olyanok, akik kifejezetten a közéleti cikkek írására
éreznének indíttatást.

  Itt érdemes észrevenni azt is, hogy a Nyúz ezzel bizonyos
közösségformáló erõvel is rendelkezik - a szerkesztõségbe
jelentkezõk érezhetik úgy, hogy az önkormányzat tényleg olyan lapot
készít, amelyik valóban az övék - ugyanez a helyzet azokkal, akik
alkalmanként írnak cikket egy-egy rovatba vagy pl. küldenek be egy
mondást a Mondok egy...-be. A rendszeres munkát végzõk az
önkormányzat látóterébe is bekerülnek, ott is képesek hatékony
munkát végezni.


  Másfelõl viszont elmondhatjuk, hogy a szórakoztató jellegû cikkek
éppen hogy elvonják az olvasók figyelmét a velük megismertetni
kívánt közéleti információktól. Az, aki átolvassa a Mondok egy...-et,
megfejti a rejtvényt és belepillant a Mozizónába, majd az újságot
kidobja, az önkormányzat szemszögébõl nézve elpazarolt egy Nyúzt.
Felvetõdik tehát, hogy nem lenne-e érdemes inkább olyan lapot
készíteni, amelyet eleve csak olyanok vesznek el, akiket kifejezetten
a közéleti információk érdekelnének. Ez - kezdetben - mindenképpen
jelenthetné a példányszám, esetleg a terjedelem radikális
csökkentését, így a lap megjelentetésének költségei is alacsonyabbak
lennének. Ugyanakkor csak azok vennék igénybe az önkormányzatnak ezt
a szolgáltatását, akiknek azt valóban szánja, így a Nyúz sokkal
hatékonyabban mûködhetne. Hosszú távon az is elképzelhetõ, hogy a
hallgatói igények a lap profiljához idomulnának, tehát megnõne az
igény a közéleti információk iránt.

  Természetesen ez a megoldás is felvet bizonyos problémákat. Elõször
is, kérdés, hogy mennyire lehetséges mindezt színvonalasan
megvalósítani. Nem tudjuk, hogy hányan jelentkeznének a szerkesztõségbe
akkor, ha a lap elveszíti jelenlegi sokszínûségét - kisebb létszámú
szerkesztõséggel pedig még nehezebb lenne az újságot színvonalasan
megvalósítani. A közéleti témájú cikkek jellemzõje, hogy sok
utánajárást és még több háttérismeretet követelnek meg - jelenleg is
kevesen vannak, akik rendelkeznének ezekkel a kvalitásokkal.

  Nem tudjuk azt sem, milyen hatással lenne egy ilyen változás a Nyúz
népszerûségére nézve. Érdekelné-e egyáltalán a hallgatókat egy ilyen
jellegû újság, megérné-e egyáltalán, hogy nyomtatásban is megjelentessük.



2. FORMAI KÉRDÉSEK
------------------

  A közelmúltban elhangzott vélemények alapján nem tûnik érdektelen
kérdésnek az sem, hogy a Nyúz milyen formátumban jelenjenek meg.
Általánosan kijelenthetõ, hogy a szép tipográfia, az ízléses tördelés
minden típusú lapnál megvalósítható, ezért ez alapkövetelményként
mindenképpen megfogalmazható. Formai kérdések tekintetében azonban
végképp nem léteznek kõbe vésett szabályok, ezért is sokkal érdemes
az elvárásokat összevetni.

  Mondhatjuk például, hogy egy ilyen jellegû, egyetemi lapnál
elsõsorban a tartalom a lényeg, így érdemes a lehetõ legegyszerûbb
nyomdai kivitelre törekedni. Egy A/5-ös, újrapapíron kiadott, fekete-
fehér kiadvány ugyanúgy lehet kedvelt, informatív és népszerû, mint
egy drágább megoldás, ezért érdemes inkább egy ilyen jellegû
megoldást választani.



  Ugyanakkor jól fenntartható állítás az is, hogy a lap bizonyos
értelemben egy presztízs jellegû kiadás: az újság megjelentetése nem
tartozik az önkormányzat alapfeladatai közé. Amennyiben mégis
lapkiadásra szánja el magát, akkor érdemes viszonylag jó minõségû
lapot megjelentetnie - a költségek kézben tartása végett ilyenkor a
megjelenést érdemes ritkítani, ami tulajdonképpen a tartalom
csökkentését jelenti. Ez a megoldás már csak azért is megfontolandó,
mivel a Nyúznak bizonyos értelemben meg kell állnia a helyét más,
felsõoktatási lapokkal szemben is - ezek nyomdai megvalósítása pedig
sok esetben kifejezetten igényes.



3. HÖK ÉS SZERKESZTÕSÉG
-----------------------

  Évek óta folyamatosan megfigyelhetõ jelenség, hogy az önkormányzat
közgyûlése és választmánya képtelen a Nyúz szerkesztõségére olyan
módon tekinteni, mint az önkormányzat egy alrendszerére - ugyanakkor
a szerkesztõség tagjainak egy tetemes része sem érzi magát az
önkormányzat munkatársának. Ezért lenne érdemes a szerkesztõség és
az önkormányzat viszonyát alaposabb vizsgálat tárgyává tenni.

Ezzel szemben Gönczi Balázs, az ELTE TTK HÖK elnökének véleménye szerint
az  önkormányzat közgyülése és választmánya a Nyúz szerkezstõségére, mint
az önkormányzat egy alrendszerére gondol, így alkalmanként/rendszeresen
felmerül a kérdés, hogy ennek az alrendszernek milyen szintû autonómiát
kíván biztosítani az önkormányzat. Általában az az áláspont (ami
egyébként az önkormányza összes alrendszerére igaz, de ettõl még nem
kell, hogy a Nyúzra is az legyen), hogy a szerkesztõség végezze el az
újság megjelentetését, legyen saját elképzelése az újságról, ha gondolják
változtassanak egyes kérdésekben, azonban ha lényeges változtasról van
szó, akkor az kerüljön a választmány elé, illetve ha a választmánynak
igénye valamilyen változás, akkor azt a szerkesztõség hajtsa végre. A
probléma általában abból adódik, hogy míg az önkormányzat minden egyéb
alrendszerébe jelentõs részben illetve 100%-ban közgyûlési képviselõk
szerepelnek és általában a választmány valamely tagja vezeti õket, fel
sem merül, hogy a választmány ne birálhatná felül a döntéseket, illetve
abból, hogy más alrendszerek munkája nem érint, vagy kevésbbé feltünõen
érinti az alrendszerbe tartozókat (pl.: Szacsok). Ezzel szemben a
szerkesztõség tagjainak egy tetemes része nem érzi magát az önkormányzat
munkatársának, így csak a Nyúz belsõ fórumain megjelenõ észrevételekkel
kíván foglalkozni, az észrevételeket a szerkesztõségen belül meglévõ
tekéntélyi súlyok alapján.

  A Nyúz szerkesztõsége teljesen nyitott, a lap vezetése évek óta azt
a filozófiát követi, hogy minden érdeklõdõ lehetõséget kap arra, hogy
részt vegyen a munkában; minden szerkesztõségi tag érdeklõdésének
megfelelõ mértékben fejtheti ki a véleményét a különbözõ belsõ
fórumokon. A lap közösen kidolgozott, belsõ standardok alapján
mûködik, melyek fokozatosan alakulnak az igényeknek megfelelõen. Az
lap felelõs kiadója az önkormányzat elnöke (ez már igen hosszú ideje
csak egy formális pozíció), a fõszerkesztõ a választmány állandó,
tanácskozási jogú meghívottja. A lap vezetése sokáig azt gondolta, ez
elegendõ a HÖK és a lap közötti kommunikációhoz. Kérdés, hogy ez
valóban így van-e.

  A Nyúzt ugyanis az ELTE TTK Hallgatói Önkormányzata adja ki, annak
érdekében, hogy bizonyos célokat megvalósítson. Jogos lehet tehát az
elvárás, hogy folyamatosan ellenõrizhesse ezen célok megvalósulását.
Az ELTE TTK HÖK Szervezeti és Mûködési Szabályzata ugyan nagyfokú
autonómiát garantál a fõszerkesztõnek; ez azonban nem feltétlenül
kell, hogy azt jelentse, az önkormányzat döntéshozó testületei ne
gyakorolhatnának a jelenleginél nagyobb ellenõrzést a lap felett.
Kérdés azonban, hogy erre mekkora a tényleges igény - a választmány
napirendje például sokszor így is eléggé zsúfolt.

  Megfontolandó az is, melyek azok a kérdések, melyekben az
önkormányzat egyáltalán állást kíván foglalni. Hivatott-e egy
szerkesztõségen kívüli testület arra, hogy konkrét cikkekkel, nyomdai
megoldásokkal kapcsolatban véleményt nyilvánítson? Milyen formában
fogalmazhat meg ajánlásokat a fõszerkesztõ felé? Az SZMSZ lehetõséget
biztosít arra is, hogy a választmány a fõszerkesztõt akár hetente
beszámoltassa. Mire lenne érdemes egy ilyen beszámolónak
kiterjednie? Az önkormányzat és a Nyúz kapcsolatának szorosabbá
tétele, akár ezeken a hivatalos csatornákon is lehet hasznos és
termékeny, ám tisztázni kellene ezek feltételeit.



4. FINANSZÍROZÁS
----------------

  A Nyúz jövõ évi finanszírozásáról az elõzetes döntés már
megszületett, a mögöttes elvek átgondolása ugyanakkor mindig
idõszerû.

  A jelenlegi gyakorlat szerint az önkormányzat biztosítja a lap
megjelentetéséhez szükséges infrastruktúrát és a nyomdaköltséget, a
hirdetési bevételektõl függetlenül. A hirdetési bevételek felhasználása
teljes mértékig független a Nyúztól. Négy évvel ezelõttig egy teljesen
más rendszer volt érvényben: az önkormányzat finanszírozta ugyan a lapot,
ám elkötelezte magát amellett, hogy a hirdetési bevételeket a Nyúz
fejlesztésére fogja fordítani. Ez többek között abban nyilvánult meg,
hogy azok felett kizárólag a fõszerkesztõ rendelkezett - kevéssé
indokolható módon mindenféle beszámolási vagy tájékoztatási kötelezettség
nélkül.

  Az egyik lehetõség a jelenlegi gyakorlat fenntartása lenne. E mögött
az a filozófia állna, mely szerint az önkormányzat egy évre elõre
meghatározza, hogy mennyi pénzt szeretne újságra költeni, az esetleges
pluszbevételeket pedig újabb döntést követõen kívánja valamilyen
(például Gólyanyúz minõségének javítására, vagy bármilyen más egyéb)
célra felhasználni.



  Egy másik, lehetséges álláspont szerint a HÖK a lehetõ legjobb
lapot szeretné kiadni, amit anyagi lehetõségei megengednek. A
költségvetésben az önkormányzat dologi keretébõl a Nyúzra
elkülönített összeget mindenképpen erre szeretné fordítani, de az
esetleges többletbevételek legalább egy részét visszaforgatja a
lapba. Ez utóbbi esetben mindenképpen tisztázni kellene ennek
módját.


  További, az elõbbivel szorosan összefüggõ kérdés, hogy hogyan
történjen a Nyúz esetleges eszközigényeinek finanszírozása. Egy
jelenlegi példával élve: elképzelhetõ lenne egy új, legális
tördelõprogram megvásárlása. Kérdés azonban, hogy az ilyen igényeket
be kell-e építeni a Nyúz költségvetésébe, hiszen a lap nem egy, az
önkormányzattól független szerv, s az így beszerzett eszközöket az
önkormányzat is igen gyakran használja.



Készítették:

Bernát Klára, fõszerkesztõ

Balás Márk, Gönczi Balázs, Karcsai Balázs, Koszper Gábor, Perényi Kálmán,
Szatmári Péter szerkesztõségi tagok