[Kepviselok] választás - alapszabály módosítási javaslat

[Szenes Aron]

Javaslat a Hallgatói Önkormányzat választási rendszeréhez


Bevezetés, alapelvek


Folytonos vita alapja az az egyszerű eldöntendő kérdés, hogy az 
Önkormányzat képviselőválasztása létszámarányos legyen-e, vagy sem. 
Hosszútávon azonban azt az elvet kell beleépítenünk szabályzatunkba, 
hogy a képviseletünk létszámarányos legyen. Ennek oka rendkívül 
egyszerű. A TTK képviselete egyetemünkön, ezen belül a TTK HÖK-é az 
EHÖK-ön belül nem "paritásos" (létszámarányos). Hiába többszöröse az itt 
dolgozók illetve hallgatók létszáma más karokon lévőknél, a karok (és a 
kari hökök) szavazatai egyenlően oszlanak meg. Ezek az aránytalanságok 
nagyban hozzájárulnak a TTK-ra gyakran hátrányos és aránytalan döntések 
létrejöttéhez. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten valaha is változtatni 
tudjunk, javaslatokat tehessünk a változtatásra, ahhoz a saját 
szabályzatunkat is ennek szellemiségében kell megalkotnunk.

Többször említettem a párhuzamot a kar illetve a kari hök közt. A kar 
döntéshozó szerve a kari tanács, a höké a küldöttgyűlés. A kari tanács 
összetétele az intézetek létszámarányát tükrözi (lásd a szabályzatában). 
Azonban az a "szerencsés" helyzet áll fönn, hogy az intézetek (dolgozói) 
létszáma közel egyenlőnek mondható. Ez az egyes szakterületekhez tartozó 
hallgatói létszámokról nem mondható el.


Problémafelvetés, alternatív megoldások


A karon belüli viszonyokat, az egyes szakterületeket, intézeteket 
hasonlíthatjuk az egyetemen belüliekhez. Ez annál is inkább jogos, mert 
tudományos szempontból is van olyan távolság az egyes 
természettudományos szakterületek közt, mint akár az ELTE jó néhány más 
szakterülete közt. Gyakran még a szakterületek létszáma is van akkora, 
mint egyes, önálló karoké. Gondoljunk csak az Informatikai Karra, és a 
kiválására.

Tény: a különböző szakterületeken hallgatók létszáma eltérő. Szintén 
tény, és nincs alternatívája annak, hogy elfogadjuk: a hallgatók jogai 
attól függetlenül egyenlőek, hogy milyen szakterülethez tartoznak. A 
jogokba beleértetődik az is, hogy érdekei képviseltetve legyenek a 
megfelelő fórumokon. Előretekintve: lehet, hogy egy más szakterülethez 
tartozó hallgatót nem saját szakterületéről érkező képviselő is tud 
képviselni, de ilyenfajta módon nem megoldható a képviselet. Gondoljunk 
itt a környezettudomány önálló szakterületté válására, megelőzve a kari 
folyamatokat. Ha ezt az alapelvet követnénk, akkor nem lennének 
szakterületek!

Az összkari képviselethez látszólag nem, valójában nagyon is hasonló, ám 
valamivel talán reálisabb igényeken nyugvó elv a hallgatói aktivitáshoz 
mért képviselet. Egyszerűbben: egy szakterület az alapján legyen 
képviselve, hogy az ott szavazó hallgatókat mennyire foglalkoztatja maga 
a választás, illetve a képviselet (és csak átvitt -- szavazatokban 
átvitt -- értelemben a közügyek). Belátható: az aktivitás és a szakmai 
hozzáértés köszönőviszonyban sincs egymással. Azt sem mondhatjuk, hogy 
az érdektelen hallgatóknak nincs joga a képviselethez. Azt sem, hogy az 
érdektelen hallgatók közt nincsenek tehetséges képviselők. És /vice versa/.

A fentiekből következik, és az utóbb felsorolt alternatív megoldásokat 
sem szolgálja az a -- jelenleg is bevett gyakorlat --, miszerint a 
képviselet "bázisát" (lásd később) a szakterületek közt egyenlően 
felosztott mandátumok jelentik. Könnyen észrevehetjük: sem annyi 
képviselője nem lesz, sem annyi feladata egy fele akkora szakterületnek, 
mint egy kétszer akkorának. Ilyenek (ti. szakterületek) pedig léteznek, 
a jelenlegi és az eddigi fórumokon elfogadott felosztások szerint.


A Megoldás


Hogyan oldjuk föl a fenti ellentmondást úgy, hogy a vázolt alapelvek ne 
sérüljenek, ugyanakkor mindenki számára elfogadható rendszert alkossunk 
meg. Megoldást kell találnunk arra, hogy egyszerre képviseljük a 
szakterületeket megfelelő számú képviselővel, annyival amennyit a 
hallgatók létszáma és igénye megkövetel. E két elvet követő megoldási 
javaslatot fogok ismertetni az alábbiakban.


A szakterületek, és a hozzájuk tartozó hallgatói létszámok (2006):

- biológia: 1079

- fizika: 698

- földrajz és földtudomány: 1086

- kémia: 528

- környezettan: 526

- matematika: 1092

Jól látható: három szarterület (biológia, matematika) kétszer akkora, 
mint két másik (kémia, környezettan), illetve van egy (fizika), amely a 
kettő közt helyezkedik el.

A TTK HÖK küldöttgyűlése 40 fő. Ezt tekinthetjük kvázi ideálisnak.

A konszenzusos megoldásban a képviselet fönt már említett "bázis"-át a 
létszámarányosság elve alapján meghatározott alábbi számosságú küldött 
jelentené:

- biológia: 6

- fizika: 4

- földrajz és földtudomány: 6

- kémia: 3

- környezettan: 3

- matematika: 6

Összesen 28, az összes képviselő 70%-a.

A fennmaradó helyeket (12 fő, 30%) a szakterület hallgatói által a 
választásokon mutatott aktivitás arányában, a már ismert és alkalmazott 
módon osztanánk el. (Itt nem szerepel a "doktorandusz szakterület", erre 
vonatkozóan javaslatokat várok).

Röviden összefoglalva: az eddig egyenlően elosztott "biztos helyek"-et a 
szakterületek közt létszámarányosan osztanánk el, emellett viszont 
megnövelnénk az aktivitás alapján kiosztható helyeket. Azaz: a 
létszámból adódó feladatok mellett érvényesülne a vélt hallgatói igény 
is (amelyre a szavazáson való részvételből következtetünk, de 
hangsúlyozom, hogy csak következtetünk).


"Mi lenne ha", avagy az aggodalmaskodóknak


Az alábbiakban vázolni fogok pár szituációt, amelyek közül némelyik 
reális, némelyik csak egész extrém helyzetben alakulhat ki.

Ha egy szakterületen nem indul megfelelő számú képviselő, akkor a 
felszabaduló mandátumot a szétosztható helyek közé tesszük.

A legkisebb szakterületek is legalább három fő képviselőt kapnak. Ha 
egyenlő aktivitást feltételezünk minden szakterületen, akkor ez ötre nő. 
Mikor volt utoljára öt kémiás (aktív) küldött?

Az extrém helyzeteknek könnyen gátat szabhatunk a bejutási küszöb helyes 
megválasztásával. Így egy kevéssé aktív, de több képviselőt 
felsorakoztató szakterület sem tud "meghízni", ha az ott jelentkező 
egyéneket a választók alkalmatlannak tartanak. Ezt a kérdést tárgyaló 
választmány 15%-ot tartott elfogadhatónak. Reméljük ez a részvételt, az 
egészséges kampányolást fogja erősíteni.

Igen, a szakterületek létszáma nincs márványba vésve. A szabályzatunkat, 
a helyek elosztását évente, a választások előtt figyelembe kell venni. 
Számtalan olyan álokoskodást hallottam, hogy mi lenne ha jövőre 
ezerötszáz vegyész lenne. Én annak örülnék, értelmesebbek, mint a 
biológusok. De nem tartom valószínűnek. A választások előtt mindig jól 
ismertek és ismertek lesznek a létszámok. Ha az alapelvekben 
konszenzusra jutunk, akkor ez már csak kis kiigazítást igényel. 
Felkészülni, mindig az adott választásra kell, és nem a távoli jövőbe 
vesző kivételekre.

Végezetül: mindenki játssza le az idei választást ezekkel a 
szabályokkal, és nem fog csodálkozni.


Összefoglalás, ami egy jó tanács is


Jelen javaslatot több véleményt, álláspontot figyelembe véve készítettem 
el. Aki olvasta az "szmsz" listát, esetleg részt vett pár ülésen, 
választmányon, még annak is új lehet ez. Az utolsó ilyen végén 
ismertettem ezt a tervet. Kérek minden küldöttet, hogy a bizottsági 
emlékeztetőket, "szavazati arányokat" ne kész tényként kezelje, hanem 
lássa át a folyamatot, ami ezt a dokumentumot szülte, és úgy döntsön. A 
választás rendjéről nem egy bizottság vagy választmány, hanem a 
küldöttgyűlés dönt.


Szenes Áron

--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: alapszabmod_valasztas_szenes.pdf
Type: application/pdf
Size: 55840 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://listbox.elte.hu/pipermail/ttkhok-kepviselok/attachments/20061125/a7f93862/attachment.pdf>