[Kepviselok] 3

[veght at ttkhok.elte.hu]

Tisztelt Képviselők!

A minap valaki megkérdezte tőlem: „Tamás, miért nem mondod el mostanában a
véleményed?”. El kellett gondolkoznom a kérdésen, mert egy kicsit
meglepett. Egyszerűen azért, mert mostanában szokás lett nem foglalkozni a
véleménnyel és csinálni mindent úgy, ahogy jön. Nem különösebben hiszem,
hogy ez a levél eljutna azokhoz az emberekhez, akiknek célzom, de bízom
benne, hogy legalább azt az egy embert érdekelni fogja, aki a fent
említett kérdést intézte hozzám. A levélnek továbbá nem célja senki
ázsióját rombolni, senki hatalmi pozícióit megingatni, de még inkább
lemondatni! Egyszerű figyelemfelkeltés és kérés próbál lenni, adott
személyekhez vagy a hallgatói önkormányzat közösségéhez. Nem az én érdekem
, hogy ez a levél olvasott legyen és bevallom abszolút nem fog lázba
hozni, ha mindenki elolvassa. Sokkal többet fog érni számomra, ha csak az
fogja tovább olvasni, aki el tud fogadni egy vélemény, egy építő
bírálatot, ami mindenki életét megkönnyítené. Nem ajánlok fel csokit és
sört, mert nem a fizikai épülést kívánom támogatni!

Elszomorít az, hogy hallgatói önkormányzatunk, általam megszokott egysége
darabjaira hullott. Kisebb-nagyobb csoportokat látok tevékenykedni,
egymástól teljesen elkülönülve és egymástól teljesen függetlenül. Ez
sokkal messzebbre vezet, mint egyszerű tudatlanság. Lassan ott tart, hogy
a másik munkáját akadályozzuk tudatlanságunkkal (pl. morális alapokra
hivatkozva, saját morális alapok nélkül), és a hallgatói önkormányzat
hosszú évek alatt kiszenvedett egyetemi és EHÖK, de kari szintű presztizse
is lassan semmivé válik. Nyílván a Titkár úr beszámolók utáni áhítozása is
részben annak tudható be, hogy szeretné, ha mindenki kicsit jobban
belelátna a másik munkájába, bár úgy gondolom ez csak kis mértékben
enyhíthet ezen, hisz’ a gyökerek már mélyebbre kúsztak. Itt már a
kikényszerített beszámoló kevés, sokkal inkább az önszántunkból való
információ megosztás lehetne megoldás. Sajnálom, hogy ezt kevesen
ismeritek fel és felháborodva veszitek tudomásul, hogy ismét egy nagyterhű
feladatot akasztott a vállatokra valaki aki nyílván nem szívatni akar. Bár
én sem szerettem soha beszámolót írni és rendre késtem is vele, mégis
tisztségemnél fogva kötelességemnek éreztem tájékoztatni a mélyen tisztelt
közgyűlést a munkámról, de talán még ennél is sokkal fontosabbnak
tartottam azt hogy nyíltan válaszolni tudjak a kérdésekre. Ezek a kérdések
- persze megfelelő szűrés után - nagyon jól megmutathatják, hogy mi az
amin egy adott tisztségviselőnek változtatnia kell és ezek új
megoldásokat, ötletek is szülnek. Ettől függetlenül félek attól, hogy a
mai küldöttgyűlés egyes beszámoló után feltett kérdések nem kérdések
lesznek, hanem olyan inverz akupunktúrát fognak páran alkalmazni, ami a
sortűz előtt álló tisztségviselő kedvét ismét, vagy esetleg végleg elveszi
attól, hogy valami értéket munkát tegyen le az asztalra és pont ellenkező
hatást fog elérni. Tudnám értékelni, ha nem így történne.
Érthetetlen számomra az a stílus is, amit egyesek megengednek maguknak.
Nem mondom, hogy jómagam makulátlan volnék ilyen szempontból, de azért
bizonyos határok átlépését, nem már jómagam sem tartok elfogadhatónak. Ezt
nem is kívánom részletezni, mert azt hiszem nem kell, de azért kis egy
adalékot idebiggyesztenék még. Vannak köztünk páran akiknél a tűréshatár
számomra képtelen magasságokba emelkedett. Ezzel aztán jó páran alaposan
vissza is élnek. Könnyen lehet, hogy akivel undorító stílust engedtek meg
magatoknak, egyszerűen nem szól. Nézzetek a szemébe, ha rendszeresen a
kisebbségi komplekszusotokat kiélve jelzőkkel illetitek. Nem kívánok
nevelni senkit, mert talán az elmúlt 20-25 évben nem az én feladatom lett
volna a másokkal való bánásmód átadása és elsajátítása; most sem az. Már
felnőtt emberek vagytok, remélhetőleg megfelelő empatikus képességekkel.
Gondolkozzatok el azon, hogy ez egy emberben, még ha nem is gyerek, milyen
mély sebeket hagy.

Itt van a NUK pályázat! Folyton rinyálunk, hogy nem érkeznek megfelelő
pályázatok. Mint ahogy már mások is leírták kaptunk egy példaértékű
munkát. Persze a szünet nem munkára, hanem pihenésre való. A szünet vége
óta eltelt egy hét! A pályázók feltehetően számítanak az igényelt
támogatásra, de biztos rosszul gondolom. A múltban soha sem volt gond,
hogy kötelességet teljesítsünk! Mire is gondolok? Akik a delegálva vannak,
kötelességük megjelenni a választmány ülésein, akár kapnak érte közéleti
ösztöndíjat, akár nem. Ha hetente van választmány, hetente kell
megjelenni, hogy ott olyan felelősségteljes kérdésekről hozzunk
döntéseket, amiket a köz-, ma már küldöttgyűlés, a választmány hatáskörébe
utalt. Tehát ha szükséges akár a kgy napján is! Ezzel sem volt eddig gond,
ahogy azzal sem, ha esetleg a KCSSK-ba kellett ezért kimenni. A bekezdés
elején említett ”apróság” elég nyomós érv arra egy választmányra, szünet
ide, szünet oda. Akinek pedig nem tetszik, hogy delegáltsága hetente
egyetlen, 2-4 órás ülésre kötelezze, az ne terhelje tovább magát. Ezt a
kérdést sem kívánom tovább boncolgatni!
Triplán érzem megtisztelve magam választmányi delegáltságommal. Amikor
elvállaltam, abban a biztos tudatban tettem, hogy a választmányon saját
józan gondolkodásommal képviselni tudom a hallgatók és az engem delegáló
szakterület érdekeit, valamint a kgy bizalmát élvezve tudok olyan
döntéseket hozni, amikkel a kgy felé el tudok számolni, hiszen sok kérdést
a kgy utal többek között az én hatáskörömbe is. (Persze nem utolsó sorban
a saját értékrendemnek is meg kívánok felelni, de szerintem az előbbi
három tömb erre is tekintettel volt, amikor a választmányba helyezett a
választmányba). A kgy-re elméletileg igaz, hogy egy gondolkodás, egy
szavazat. A választmányra már majdhogynem gyakorlatilag is igaz ez. De
sajnos nem. A többség gondolata azonban mit sem ér akkor, amikor egy
határozott döntést - amire a küldöttgyűlés hatalmazta fel a választmányt -
egyetlen szó felülírhat. Persze ma, április 17-én már nem gondolom, hogy
egyetlen ember ezért a kérdőre vonható. A határozat felülbírálása persze
egyetlen emberé, viszont a határozat nem betartása már további 3 ember
felelőssége, akiknek tudniuk kellett róla. Ezzel jómagam csak egyetlen
esetet kívántam kiemelni a sok visszásság közül (vélemények, javaslatok
semmibevétele, stb.). Úgy gondolom ezeken a hátra levő rövid idő ellenére
is változtatni kellene, ha más nem azért, hogy akik ”hétről hétre” a
választmányban dolgoznak, továbbra is hatékony munkát tudjanak folytatni
ott. Régebben még bíztam abban, hogy azt személyesen is meg tudom
tárgyalni, azzal akivel kellett volna, de a mostanában tapasztalt
feszültség nem garantál afelől, hogy nyugodt eredményes beszélgetésbe
torkolljon egy ilyen próbálkozás. Remélem ez is pozitív fordulatot vesz.

Más! Kérek mindenkit, hogy végezze a saját munkáját. Ne terheljen senkit
olyan feladatokkal, ami nem rá van kiosztva, nem az ő dolga. Sokan sok
mindent elvállalunk, ha valakinek szüksége van a segítségünkre, hiszen egy
együtt dolgozó közösségben ez másképpen nem is működhet (ezzel továbbra
sem azt mondom, hogy a hök munkahely!!!). Csakhogy egy idő után
kényelmessé válik kevesebbet dolgozni, és kényelmesebb nem észrevenni azt,
ha valakinek valóban szüksége van a segítségre. Ha például jómagam anno a
munkán egy-egy fontos szeletét, indokolatlanul másra bíztam volna, nyílván
kevesebb teher nyomott volna engem, de meglett volna az a súlyos
következménye, hogy tájékozatlan vagyok. Ennek saját berkekben persze
semmi kellemetlen következménye nincs, de mondjuk, ha nem tudtam volna a
szöb elnök kéréseit emiatt teljesíteni, vagy képtelen lettem volna a
tényeknek megfelelő reakciókat adni, azt hiszem nem csak személyemnek lett
volna kellemetlen. Ezen felül további haszna a saját feladatok nem
lepasszolásának, hogy mindenki legalább a saját dolgaival képben van és
mindenkinek elég ideje jut rájuk, senki sem lesz leterhelve. Remélem ez is
célba talál az összes táblán!

Aztán végezetül egy kis konkrétum. A múlt héten egy súlyos szabálytalanság
ütötte meg a fülem. Úgy gondoltam csütörtökön, hogy ennek orvoslása már a
pénteki napon, legalább elkezdődik. A március 27–i Földrajz-Földtudományi
Intézet (IT) ülésre nem lettek meghívva a földtudományi szakterület
delegált tagjai. Itt került elfogadásra az IT új szervezeti és működési
szabályzata, a Hallgatói önkormányzat által delegált négy tag meghívása
nélkül. A hallgatói képviselők módosítást nyújtottak be a, a hallgatói
képviseletet illetően. Mondanom sem kell, hogy nem ez a beterjesztés
került elfogadásra, de igazából nem is tudjuk(!), hogy egyáltalán
tárgyalták-e (tippem azért van!). Aztán a szünet után, április 12-én
ismételten összeült az IT (ez is csak verébcsiripelés útján derült ki), a
hallgatók meghívását továbbra is mellőzve. Persze a korábbi ülésen
megbízták egyik tagjukat, hogy értesítse a Hallgatói Önkormányzatot az
újabb delegálás szükségességéről, ez mégsem történt meg, sőt sajnálatukat
fejezték ki a delegálás elmulasztásáról. Hogy is tehettük volna ezt meg?
Különös! Mi, ha nem tévedek, 2006 júliusában egy évre delegáltunk tagokat
mind a KT-ba, mind a bizottságokba és természetesen az Intézeti Tanácsokba
is! Értelmezésem szerint az említett intézet több esetben is sértette a
hallgatói jogokat, továbbá olyan döntéseket hozott, amiket a fent vázolt
helyzet figyelembe vételével, szabálytalanul tett meg.
Eddig csak kicsit, mára azonban rendkívüli mértékben szúrja a szemem az,
hogy sem az említett szakterület koordinátorától sem az elnök úrtól nem
kapott tájékoztatást, ha nem is a ”Tisztelt képviselők” armadája, de
legalább a szakterület képviselői. Sok fontos kérdésben sokan bevetették
tisztségükből eredő tekintélyüket. Bízom benne, hogy ebben az esetben is
lehet élni a tisztség adta lehetőségekkel, sőt úgy gondolom kell is. Nem
egy hét múlva és itt meg ott, hanem az intézetvezető-, a dékán-, és a
rektor úrnál, ….Nem kívánom a küldöttgyűlés idejét ezzel az aprósággal
húzni, de szeretnék mihamarabb tájékoztatást kapni a küldöttgyűlésig, majd
később az utáni előrelépésekről.


Végezetül: lássatok túl a saját portátokon, de úgy tegyétek, hogy a
sajátotokon legalább a füvet lenyírtátok és összegereblyéztétek! Ezután
adjatok trágyát a szomszédnak, hogy az ő kertje még szebb lehessen.
Örülök annak, hogy többen képviselői beszámolót írtak. Remélem megérte!

Köszönöm, hogy végigolvastad és remélem, ha már idáig eljutottál, azt a
sokkal kisebb terhet is fel tudod vállalni, hogy legalább részben magadévá
tedd gondolataim. Bízom benne, hogy így lesz és abban is hogy bizonyos
értelemben lassan, de ”vissza fogunk fejlődni”.

Üdvözlettel:
Végh Tamás
TTK-HÖK képviselő