[Kepviselok] Nyúz cenzúra?

[Karcsai Balazs]

Kedves Szerkesztõségi Tagok és Képviselõk!

Elõször is szeretném leszögezni, hogy minden Nyúz szerkesztõt szeretek és 
imádok, én is közülük valónak érzem magam. Nem szeretnék senkit sem 
megbántani ezen levelemmel, csupán egy szerintem káros jelenségre 
szeretném felhívni a figyelmet.

Tegnap az egyetemen volt dolgom, és közben ellátogattam a déli Haliba - 
ahol éppen Nyúz szerkesztés folyt -, hogy jó társaságban pihenjem ki a 
fáradalmakat. Nagyon kedvesek voltak, még meg is etettek! Közben vetettem 
néhány pillantást a frissen olvasószerkesztett cikkemre. Ez a második 
része volt annak a cikksorozatnak, amit az elõzõ számban kezdtem el, és az 
elsõsök körében végzett felmérést elemezgeti. Itt kell megjegyeznem, hogy 
a második rész egyébként korántsem sikeredett olyan jóra, mint az elsõ.

Döbbenten láttam, hogy olyan mondatok kerültek kiszanálásra, amik nélkül a 
cikk csupán unalmas adathalmazzá vált. Az indok az volt, hogy túl 
kirekesztõ vagyok. Lehet hogy nem ez a legjobb szó, olyat is hallottam, 
hogy kicsit nácis, de ezt egyáltalán nem sértõ szándékkal mondták, csak 
azért írom le, hogy értsétek, mirõl lehet szó. De lássuk a példákat!

"Meglepõ eredmény, hogy a kollégiumok színvonalát a romkocsmák bûvkörében 
élõ BTK-sok találták a legrosszabbnak."

Hát igen, ez a mondat azért került ki, mert a szerkesztõk szerint ez sértõ 
és megalázó megjegyzés a bölcsészekre, és eleve pejoratív a romkocsma 
kifejezés. Én nem érzem pejoratívnak, elterjedt, és gyakran szoktam 
használni. Amellett, hogy ezzel a korántsem teljesen csak sztereotípiákon 
alapuló általános bölcsész életstílusra akartam utalni, a kollégiumi 
állapotokat akartam megfogalmazni. Vagyis, hogy romkocsmákként 
funkcionálnak. Az is kritika volt, hogy nem különül el, mi az én 
véleményem, és mi a felmérés. Szerintem ezt egy egyetemista magától is el 
tudja különíteni.

"Egyetlen kategóriában azonban Lágymányos minden másik kart alulmúl: ez az 
egyetemen belüli étkezési lehetõség (3,05). Igen fura, hogy ugyanazon 
falak közt a TTK (2,88) és az IK (2,89) gólyái sem találtak tisztességes 
ebédet, a TÁTK-osok viszont átlagon felül értékelték (3,15) a három 
aprócska szendvicsezõ helyiséget. Lehet, hogy szegény szociológusok már 
korán megszokták volna az éhezést?"

Ez volt a másik, ami kiütötte a biztosítékot. Emiatt már rögtön a cikk 
elküldése után bajba kerültem. Végül abban állapodtunk meg, hogy az utolsó 
mondatot átírják valami ilyenre: "Lehet, hogy a szociológusok kevésbé 
válogatósak?", de ezzel mondanom sem kell, elvették az egésznek az élét. A 
szerkesztõség kérdése az volt, miért utálom annyira szegény 
szociológusokat? Nem utálom õket, egyenként biztosan nagyon rendes 
emberek. Igaz, hogy kollektíven nem igazán kedvelem õket, mint a fizikusok 
általában, de ennek nem sok köze van a fenti cikkhez.

A fõ probléma, úgy veszem észre, az volt, hogy mi van, ha mondjuk egy 
BTK-s vagy TáTK-os dékán, esetleg HÖK elnök olvassa ezeket a sorokat, és 
megsértõdik, minek következtében ahol tuja, szívatni fogja majd a TTK-t. 
Szerintem õk is értik a viccet, ami adja magát az adatok alapján, másrészt 
pedig értelmesebb embernek gondolom õket annál, hogy ilyenek miatt 
berágjanak. Ha meg mégsem értelmes emberek, akkor százszorosan indokolt a 
kifigurázásuk.

A kérdésem, melyet vitaindítónak szánok az, hogy kiknek írjuk a Tétékás 
Nyúzt, és miért? Mert szerintem elsõsorban azoknak írjuk, akiknek a pénzén 
megjelenik, vagyis a TTK-s hallgatóknak. És azért írjuk, hogy tájékozottak 
legyenek egyetemi, kari és hallgatói önkormányzati szinten, mindemellett 
színvonalas szórakozást is nyújtsunk nekik. Ehhez érdekes, olvasható és 
szellemes cikkek szükségeltetnek.

Másrészt pedig úgy érzem, nagyon fontos feladatunk az ELTE-s és ezen belül 
is a TTK-s öntudat építése hallgatóinkban. Szomorú, de úgy látom, ez 
teljes mértékben hiányzik jelenleg. Régen, a rendszerváltás elõtt mintha 
még meglett volna, azóta fokozatosan kihalt. Akkor lesz igazán vonzó az 
ELTE és a TTK az emberek számára, ha ez újra kialakul, és látják, hogy itt 
tartozhatnak valahova. Hogy kiváltságot jelent ELTE TTK-snak lenni. 
Lehetne hozni a külföldi példákat, de ezzel most nem akarok senkit sem 
fárasztani.

Szóval, szerintem nem kéne feláldozni magunkat és kari újságunkat a 
merevség, szárazság és a mindenkinek megfelelni akarás oltárán. Egyszerûen 
nem erre vagyunk. Ott van az ilyenekre a Magyar Közlöny!

Üdvözlettel:
Karcsai "giskard" Balázs