[Kepviselok] Kozgyules

[Palkó Tamás]

ELTE TTK HÖK Elnök írta:
>> Raadasul a hallgatoi normativat igy ki tudtuk volna kozvetve lopni a 
>> HOK mukodesi koltsegeire, hiszen senki sem gondolta volna tovabb a 
>> hallgatok kozul.
>>     
>
> Drága Balázs,
>
> Álljunk már le ezzel a szöveggel, még csak nem is igaz. Akkor lenne az,
> ha az egy főre eső költségnél többet szednénk be a képviselőktől. Ez
> csak egy kis áldozattal járt volna ráadásul a működési keretünk javára:
> támogatásról mondtunk volna le, nem pedig pénzt adtunk volna egy programhoz.
>   
>> Raadasul sokkal kevesebb aldozat, mint ami egy racionalis osztondij 
>> csokkentes eseten esetleg be fog kovetkezni. Latszolag teszunk vmit, 
>> valojaban a 75 e Ft-s elnoki fizut havi 500 Ft-tal csokkentjuk. Talan 
>> nem a PR lenne fontos, hanem a tenyleges valtoztatas.
>>     
>
> Nemis tudtam, hogy 75e a "fizum". Ha valaki 3e forintról nem tud
> lemondani, akkor itt kutya-füle sem lesz, nem tényleges változás.
> Vagy amikor azt mondom, hogy egy pont érjen 800 Ft, ne 1300-at.
> Vagy egy tisztségviselői jutker 200 pontot ne 350-et.
> Vagy ha valaki a 20 Ft-os zsömléje után sír.
> Akkor hova szeretnél tényleges változást.
>
>   
T. Ház!

Nem arról van jelen esetben szó, hogy a tisztségviselők annyira 
garasosak, hogy nem bírnák kifizetni az emelt összegű részvételi díjat. 
Hanem arról, hogy nincs értelme különbséget tenni a két csoport között. 
Ha olyan hosszú, tömött sorokban állnának a képviselőjelöltek, nem 
kellene csokit adni a választás eredményességéhez, ha ezen a Karon olyan 
sok lenne a tenni akaró ember, hogy az Északi Haliban nem lehetne tőlük 
elférni, akkor mindenki szívesen ajánlaná fel önként és dalolva, hogy 
ezt a hallgatói tömeget igenis képezzük ki arra, hogy a többiekért 
dolgozzanak.

És csak hogy egy analóg példát említsünk - normális vállalatoknál, ahol 
tényleg komoly a munka, ott a csapatépítő tréningeket, összejöveteleket 
természetesen teljes egészében a vállalat vállalja magára, hiszen az ő 
érdeke az, hogy az ott lévő munkatársaiból csapat legyen, hatékonyabb a 
munka, mindenki kicsivel képzettebb legyen. Nálunk ez sosem volt cél, 
pedig akár lehetne ez is egy követendő elv.

Az úgynevezett szociális intézkedések pedig, mint azt korábban 
hangsúlyoztam, a morál fokozására valóak. Lásd, ha évekig adsz segélyt 
valakinek, és aztán tollvonással megszünteted, tuti elküld melegebb 
éghajlatra, mindegy, hogy az volt az oka, hogy nincs pénz, vagy az, hogy 
valaki úgy döntött, hogy nem adunk ki segélyt.

Itt siránkozunk, hogy a tisztségviselői ösztöndíjak magasak, mégse abba 
az irányba megyünk el, hogy azon változtassunk, inkább a hangulatot 
keltjük, stb. Hiszen ha jól emlékszem ez volt a fő indoka a változó 
összegű részvételi díjnak.

Más: egy normális vállalatnál a vezérigazgató szignifikánsabban többet 
keres egy hivatalnoknál. Mégis, ha valamilyen eseményen mindketten ott 
vannak, akkor
A eset) a vezérigazgatót meghívják, a tapasztalata miatt, a hivatalnok 
fizet részvételi díjat
B eset) mindketten ingyen mennek el
C eset) mindketten fizetnek

Ha a példát ráhúzzuk az önkormányzatra, akkor azt kapjuk, hogy a 
képviselő nem fizet kevesebbet, mint a vezérigazgató.

De hogy ne menjek messzire, és a TTK-ról hozzak példát, említsük meg, 
hogy a kar a pénzét inkább fordítja bérekre, mint dologi kiadásokra. 
Pedig az oktatók igazán megtehetnék, hogy a horribilis fizetésükből ne 
csak Intercity-pótjegyre költsenek, hanem valamennyi összegről 
lemondjanak arra, hogy legyen dologi keret (valszeg azért vannak ilyen 
oktatók is). De hát a fizetés az jár...

És még sorolhatnám a példákat, hogy pl. a jutkert azért kellett 
megváltoztatni nagyrendezvények, többiek elbírálásúra, mert a 
nagyrendezvényeinkre csak így lehet munkaerőt szerezni.

Sajnos a mai világban kihalt az, hogy valamit csak úgy, (nem anyagi) 
elismerésért csinál valaki. Én jól tudom, hogy a térjut megírásáért soha 
egy forintot nem fogok kapni. Mégis, amikor a kari tanácson elhangzott, 
hogy hosszú évek óta segítem ezt a munkát, az nekem többet ért bármennyi 
forintnál, mert az számít igazán, amikor a munkádat elismerik.

Palkó Tamás